Nyomaszt a múltam

Minden idős embernek ez a gondja: szeme, hallása, szaglása, minden érzékszerve elromlik, eltompul; de a belső látás, hallás, a leélt dolgok érzékelése öregkorban lesz a legélesebb. Ezért izgatja, bántja a múltja, egész élete. Bizony, ez sok szenvedést okoz.

Az élet történéseit, élményeit három részre osztanám. Az egyik azok az események, amelyről az ember nem tehet, csak szenvedő alanya volt: háború, fogság, halálesetek, betegségek. Ezeket annak idején el kellett viselni, csak az a kérdés, hogy hogyan dolgoztuk fel lelkünkben? Ha jól fogjuk fel, minden megpróbáltatás, szenvedés, öröm valamilyen szempontból hasznunkra válik. Ha nem találunk megoldást, csak rágódunk rajta, akkor egy életen át mérgezi benső énünket.

A másik rész életünknek az a rétege, amit mi akartunk, csináltunk. Amikor visszatekintünk rá, sajnálkozva állapítjuk meg, hogy az egész nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Sajnálatos törvénye az ember életének, hogy mindenki utólag okos. Ha tudná, hogy elesik, akkor leülne a földre, vagy el sem indulna. Mindenkinek kétszer vagy háromszor kellene a házát felépíteni, hogy igazán jó legyen. Amit az ember felépített, később látja, mennyi hiba csúszott be. Mindenkinek kétszer vagy háromszor kellene az életét leélni, de még akkor sem biztos, hogy tökéletesre sikerülne. Az emberi életnek, munkának egy erős jellemzője, hogy mindig becsúszik egy-egy tévedés.

Ne izgassa, ami az életében nem sikerült. A lényeg, hogy akkor jól akarta csinálni, és minden erejét beleadta. Még maga a Jóisten sem a siker Istene. Az Úr Jézus is – látszólag – teljes kudarcot szenvedett: kereszt és elhagyatottság lett földi élete vége. Az ember életét sem azon lehet lemérni, hogy mi mennyire sikerült. Az a fontos: mennyit fáradt, mennyit akart, mennyire törte magát, a szó szoros értelmében. Ha kikészült, tönkrement az igazi, nagy, szent célok érdekében, akkor minden rendben van.

Jön a harmadik rész: életének bűnei. Ezek bizony sok kárt okoztak magának és másoknak. Ha elmaradtak volna, sokkal szebb lett volna az élete. Minden egyes bűn sok kín forrása magunknak, családunknak, az egész közösségnek.

Isten és önmagunk előtt pőrére kell vetkőzni, az igazi bűnbánat, a könny és a szentgyónás még életünknek ezt a részét is jóvá tudja tenni. A Jóisten világa oly csodálatos, hogy meg tudja változtatni a múltat. Ami elmúlt és rossz volt, utólag is rendbe tudjuk hozni.

A mi Istenünk a béke Istene. Ő azt akarja, hogy az idős ember nyugodtan idézhesse fel életének egy-egy részletét. Múltjának ez az állandó felidézése jellemzi az idős embert – a fiatalok sokszor haragszanak is érte –, de lelki feldolgozása hozzátartozik a lélek tökéletes megéréséhez.

*

Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek
Úti köpönyeget hamar hol is vegyek?

Volna köpönyegem hosszú út porából,
Hosszú poros élet bűnei sokából:

Rongyos egy köpönyeg, százszor ki van foldva,
Csak újra kifeslik folt hátán a foltja.
Eldobnám szívesen, hisz világ csúfjára,

Hogy álljak ki benne az ország útjára.
De hát még hogy álljak szeme elé Annak,
Aki nem így akart engemet magamnak.

(Sík Sándor)