Séri Péter ügyvéd nyugdíjasként is folytatja praxisát, s immár öt éve állandó diakónus is a Veszprémi Főegyházmegyében. Jelenleg a veszprémi Szent László-templomban Szabó János plébános atya mellett szolgál a vasárnapi liturgiákban.
Katolikus családban született Budán, a hitet, a katolikusneveltetést azonban leginkább újpesti nagymamájától kapta, ő tanította meg imádkozni, vele járt szentmisére vasárnaponként a Megyeri úti Krisztus Király-templomba, ott volt elsőáldozó.
Séri Péter gyerekkorában régész szeretett volna lenni , de mivel családjában a férfiak főként „autóval foglalkoztak”, ezért a szakmai ismeretek elsajátítása végett autóközlekedési technikumba íratták be őt is. Ennek elvégzése után tért volna vissza eredeti szándékához, de mivel humán vonalon a szakiskola nem adott kellő felkészítést, ezért az ELTE-n végül is jogra jelentkezett. Esti tagozaton végezte tanulmányait, s közben autószerelőként, majd a Hungarocamion szállítmányozási vállalatnál dolgozott. Első egyetemi éve végül olyan jól sikerült, hogy eredményeivel bekerült a tíz legjobb hallgató közé, és így nappali tagozaton folytathatta tanulmányait, amelyet cum laude eredménnyel fejezett be. Ezekben az években ifjúként kissé eltávolodott a templomtól, a rendszeres vallásgyakorlástól, de hitében nem rendült meg, vallja.
Egyetemi évei alatt megnősült, felesége egészségügyi vonalon dolgozott, és hamarosan három gyermekük született: Katalin, Anna és Péter. Majd Veszprémben kezdte ügyvédi praxisát. Ezekben az években kezdett visszatérni a templomba. Érdeklődése a keleti filozófiák felé fordult, de ugyanakkor el is szégyellte magát, vallja, hogy buddhizmussal akar foglalkozni, mikor még a saját katolikus hitét sem ismeri eléggé.
– Akkor vettem meg az első Bibliámat – idézi –, amit aztán becsületesen, figyelmesen átelmélkedve végigolvastam (s azóta is ezt teszem nap mint nap). Miután úgy éreztem, kellő felkészültséggel rendelkezem már a saját hitemmel kapcsolatban, kezdtem foglalkozni más vallásokkal is. De a Szentírást olvasva újra és újra, végül is megerősödtem katolikus hitemben, és 62 éves voltam, amikor meghívást kaptam a Jóistentől az egyházi szolgálatra.
Egyik barátjával, Felhősi István festőművész-restaurátorral beszélgetve a hit kérdéseiről vetődött fel egy alkalommal, hogy képeznie kellene magát a hit, az egyház, a vallás kérdéseiben. Aztán egy hirdetésben felfedezte, hogy katekéta – lelkipásztori munkatársi képzést indít a Veszprémi Hittudományi Főiskola, s Kaposváron van ennek levelező tagozata is. A jelentkezési határidő előtti utolsó napon fedezte fel e hírt, s mivel sok okmányt kellett volna leadni a jelentkezéséhez, már-már kezdett lemondani a lehetőségről.
– De aztán egy különös, furcsa érzés fogott el, s még aznap föladtam a jelentkezésemet – a szükséges papírok nélkül – idézi. Persze, közben azt gondoltam, bizonyára elutasítanak majd ezek hiányában… De egy hét múlva értesítést kaptam, hogy felvettek, és kérték, pótoljam a szükséges papírokat. Ekkor döbbentem rá, hogy az a furcsa érzés, ami a képzés olvastán elindult bennem, tulajdonképpen meghívás volt az Úrtól. Mert Isten soha nem kényszerít minket, csak meghív, és megadja a lehetőséget az életúton haladásunkhoz.
El is végezte a főiskolát Kaposváron, végig kitűnő eredménnyel. Aztán elkezdett gondolkodni, hol és hogyan hasznosíthatná teológiai végzettségét. S a válasz ismét megérkezett egy újabb meghívás formájában, a diakonátus felé.
– Hiszen én nemcsak papírt akartam, hanem szolgálni is szerettem volna – fűzi hozzá. Medveczky Miklós atyánál jelentkeztem a Szent László-templomban Veszprémben, aki teljes szívvel támogatott engem. 2018. november 18-án pedig Márfi Gyula érsek atya szentelt diakónussá. Feleségem mindenben támogatott engem, érezte, milyen sokat jelent lelkileg e szolgálat számomra.
Medveczky Miklós atya még a főiskolai képzés alatt rábeszélte, hogy tartson felnőtt bibliaórákat a híveknek.
– Sokszor teszteltem a munkám során az embereket a Bibliáról. Sajnos, még a Szentírás szerkezetével sem voltak legtöbbször tisztában. Ez egy komoly feladat volt ezért számomra, és egy újabb meghívás is egyúttal egy újabb szolgálatra. Minden héten csütörtökön tartottam a bibliaórát. Sajnos, amikor a Covid-járvány betört az országba, az óráink megszakadtak, s utána sem éledt újjá még eddig e lelkiségi program. Most azonban tervezem, hogy ezen alkalmakat valamiképpen, akár más formában is újraélesszük.
A diakónusi szolgálat az élete része ma már, lélekkel tudja végezni, vallja. E mellett érdeklik az aktuális kérdések is egyház és világ vonatkozásában. Alkalmanként liturgikus szolgálatában lehetősége van prédikálni, és keresztelni is szokott. Ez utóbbival kapcsolatban felidéz egy humoros szituációt szolgálatából: Hat unokája van, s az egyiket, a legifjabb Séri Pétert ő keresztelte, a gyermek keresztlevelébe pedig ezt írhatták: „neve Séri Péter, apja neve Séri Péter, keresztelte Séri Péter diakónus”…
A mondás szerint „a jó pap is holtig tanul”, de ez érvényes a diakónusra is, fűzi hozzá. A dogmatikával folyamatosan foglalkozik, s a Szent László-templom jelenlegi plébánosa, Szabó János atya sokat segít neki a liturgikus felkészülésben, minden mise előtt egyeztetnek szolgálatának aktuális feladatairól.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")