Összeköltöznénk a fiúmmal

Kedves lányom! Nincs időd, türelmed, erőd kivárni, hogy szeretett feleség, drága édesanya, mindenki által tisztelt hitvestárs légy? Meggondolatlanul el akarod rontani egész gyönyörű életed, fiatalságod?

Egy ilyen együttélésben mihez lesz jogod? Lakást, ételt, meleg szobát, ha nem vagy állásban, ami természetesnek látszik, az utolsó fillért is kegyelemből kapod, de ezért azután nagyon jó „barátnőnek” kell lenni. Fiúd házában lesned kell, minél többet segíthess. Ha pedig jön egy vendég, akkor eldugnak valamelyik sarokba.

Állandóan rettegned kell majd attól, hogy talán egy kicsit hordozol a szíved alatt! Akkor könnyen meneszthetnek… Még könyörületnek számít, ha visznek a vágóhídra, abortuszra és nagykegyesen kifizetik a költségeket.

A fiúk büszkék arra, hogy könnyen nagytüzű szerelemre lobbannak. Csak ez szépen kialszik, mint a tábortűz. Pár napon belül találnak egy csinibabát, akit szebbnek tartanak, mint amilyen te vagy. Akkor útilaput kötnek a talpadra, hiszen azért olyan nagyszerű az ilyen kapcsolat, mert még válópert sem kell fizetni. Még jó, ha utólag nem kérnek szállás- és kosztpénzt, s nem kell visszaadni az ajándékot.

Gondolkozz: a törvényes, egyházi házasság igazán a „legszigorúbb börtön”! Milyen eskü, nagy ünnepség: holtomiglan, holtáiglan! Még ebből is kitörnek, főként az ifjú férjek. Hát akkor egy ilyen gyenge, összetákolt sátracskából igazán gyerekjáték megmenekülni, és az imádott szerelmesnek utat mutatni. Azután mi lesz veled? Ne mondd, hogy majd csak lesz valahogy, mert ez a legbutább válasz! Amikor ezeket a sorokat írom, a régi cselédlányok állnak előttem, akiken az úrfiak begyakorolták a szerelmi életet, jövendő feleségükhöz nem nyúltak, azt tisztán akarták az oltár elé vinni. Micsoda fertő!

Természetesen el tudok képzelni egy csodálatosan szép, lelki kapcsolatot: két, igazán mély lélek, akik egymást a legtisztábban szeretik, az évek távlatában pedig ott sejlik a házasság. Ez a lelki egymáshoz tartozás nagyon sokat jelent egy-egy fiatal életében, védelmet a világ kísértéseivel szemben. Ebben nincs semmi bűnös, sőt, igazán szép. Csak nagyon kell egymásra vigyázni, hogy egy felajzott hangulat tönkre ne tegyen mindent, mert elindul a lavina, amely maga alá temet.

Elmúlhat egyik évszázad a másik után, írhatnak-beszélhetnek összevissza, a törvény örök. A hatodik parancs: Ne paráználkodj! Házasságot játszani nem lehet. A családi élet valóban csodálatos örömeihez csak a házastársaknak van joguk, akik egymás egész életét elvállalják, jóban-rosszban, a sírig.

*

Szerelmedet langyos csókkal,
ifjúságod festett hajjal,
dicsőséged hamis bókkal
foltozgatva: nyersz pár percet,
– de a halál, mint moly, nyű, szú
benne perceg.

S ha nem bírnád idejében
levetni a varázsköntöst:
hagyd, foszoljon lassan, szépen,
múljon, máljon, mint megoldott
szivárvány – de te ne tégy rá
soha foltot…

(Mécs L.: Ne foltozd a tündérköntöst)