El nem tudom képzelni, miért oly fontos vasárnap misére menni. Hogy létezik az, hogy halálos bűn, ha elmulasztom? Pedig otthon jobban tudok imádkozni, mint a templomban.
A válasz egyszerű: azért, mert ön katolikus, Jézus Egyháza pedig ezt parancsolja: „Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni. Tartózkodjanak továbbá azoktól a munkáktól, amelyek az Istennek járó liturgikus tisztelet megadását, az Úr napjának sajátos vidámságát vagy a lélek és a test kellő pihenését akadályozzák. Ha nincs megközelíthető helyen szentmise, akkor vegyenek részt liturgián, ha van ilyen, vagy töltsenek kellő időt imádsággal egyénileg, a családban, vagy több családból álló csoportban” (1247, 1248. k.). Ugyanez röviden: „A vasárnapot és az egyházi ünnepeket szentmisével és munkaszünettel szenteld meg!” (III. parancs). Súlyos kötelességről van szó! Aki kellő ok nélkül vasárnap nem vesz részt személyesen szentmisén (rádió, tv nem helyettesíti!), halálos bűnt követ el! Nálunk, az Egyházban engedelmeskedni kell, hiszen Jézus az általa alapított szent közösségnek adta a kulcsok hatalmát. Itt okoskodásnak nincs helye!
Érthetetlen a hívek vonakodása a szentmisétől, hiszen nem kell a világ végére menni, a papok a legkisebb faluba is kijárnak misézni, amíg bírják. Régebben a fíliákból a máterbe (az a falu, ahol a plébános lakik) gyalogosan mentek minden vasárnap, sokszor körmenetben. A faluba havonta csak egyszer mentek ki misézni. Most pedig, ha el is kell menni a másik községbe, ott van a kerékpár, az autó, vagy az autóbusz. Fűtött templom várja a kedves híveket a legtöbb helyen. A szentmise nem tart tovább 45 percnél, legföljebb egy óráig, ezalatt nem latinul hallgat érthetetlen szöveget, mert anyanyelven mond mindent a miséző pap. A legtöbb atya igyekszik röviden, tartalmasan, szépen beszélni. Egyházi énekeink világhírűek. Templomaink szinte kivétel nélkül csodálatra méltóak építészetileg, s képek, festmények, hímzések díszítik. Aki teljességgel hitetlen, annak is felemelő, megnyugtató érzés a templom, a szentmise. Teljesen érthetetlen ez a vonakodás!
Az a világ legtermészetesebb dolga, hogy akiket összeköt valami, akik összetartoznak, szeretnek együtt lenni. Mi, az Egyház tagjai, összetartozunk. Egymás szeretete, hite, példája óriási erőt ad az élethez. Olyan felemelő érzés mind a papnak, mind a híveknek, ha tele a templom. Azt írja, otthon is tud imádkozni. Téved, itt közös imáról van szó. Jézus mondta: „Ha ketten, vagy hárman összejöttök az én nevemben, köztetek vagyok”. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy valaki az Egyház közösségével együtt imádkozik, vagy pedig egyedül, megtagadva a többiekkel való együttlétet. Nem szólva arról, hogy a szentmise sokkal több, mint közös ima, meg a pap szentbeszédének hallgatása. Teljes nevén: szentmiseáldozat. Jézus a kenyér és a bor színében jelenvalóvá lesz, azzal a szeretettel, ahogyan a kereszten értünk szenvedett. Annyi erőt, kegyelmet kap, mintha a kereszt alatt állna! Ha még szentáldozáshoz is járul, akkor teljesen egyesül Jézus Krisztussal. Olyan nagy esemény egy-egy szentmise, hogy emberi szavakkal kifejezni sem lehet. Ezért oly súlyos bűn elhanyagolni, távol maradni róla. Egy falu, egy közösség lelkiállapotát is jelzi, mennyien járnak vasárnaponként szentmisére.
*
Egy szép napon, amikor ki volt téve az Oltáriszentség a ferencesek templomában, én nagyon fáradt voltam és bementem a templomba. Ott leültem és gondolkodtam. Azt gondoltam, de teljesen szikáran és sivárul, milyen volna, ha meggyónnék? Aztán kimentem és próbáltam járni az én utaimat. Másodszor is odakerültem, és másodszor is bementem. És akkor: hát milyen volna? Gyónás, áldozás után sokáig leírhatatlan szépségben éltem.
(Dienes Valéria)