Közel tíz éve vagyok özvegy. Két gyermekem van, unokám. Egyedül élek. Egyre jobban úgy érzem, hogy üresek a hétköznapjaim. Most lenne egy férfi, aki tizenegy éve özvegy, és hasonló a sorsa. Bűnhődnék-e Isten előtt, ha esetleg házastársi kapcsolatot létesítenénk? Mehetnék-e vasárnaponként Isten Szent Testét magamhoz venni?
Első hallásra szinte érthetetlen a gondjuk. Természetes, hogy két özvegy, ha mindketten szabadállapotúak, törvényes, egyházi házasságot köthet, feltéve, ha nincs közöttük más akadály, mondjuk rokonság. De ezt a plébános úr, aki a hivatalos dolgokat intézi, úgyis megkérdezi.
Mindenesetre kellenek a hivatalos iratok, többek között a keresztlevelük, a házasságkötési bizonylat, és mindkét meghalt házastárs halotti anyakönyve.
Nem szabad szégyellni, hogy boldog házaséletre vágynak, hiszen rossz az embereknek egyedül, magányosan élni. Ahogy idősebb lesz, egyre jobban igényli egy szerető lény gondoskodását és jelenlétét. De azért meg kell nézni: ki az a másik, mert mennyország helyett akár pokollá is válhat az élete.
A régi állami törvények szerint csak a polgári esküvő után lehetett egyházi esküvőt kötni. Viszont ennek az lett a következménye, hogy egyikük elveszítette az özvegyi nyugdíját.
Az állam és az Egyház teljes különválása következtében ez az akadály megszűnt. Egyházilag lehetnek házastársak, tehát Istennel kapcsolatban nincs semmi baj. Ugyanakkor mindketten megkapják a szolgálati év után járó nyugdíjukat. Legyenek boldogok! A Jóisten megáldja házasságukat, halottjaik is örülnek örömüknek.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
