Kezdőlap A lelkiatya válaszol A papok lelki életéről

A papok lelki életéről

Egy idős papot meg szoktam látogatni. Mindig egy könyvet olvasgat évek óta. Nem merem megkérdezni: Nem unja? És ezen kívül mit csinálhat egész nap? Érdekes, hogy olyan titok számomra az ő és az összes pap élete!

Az a könyv, amit „olvasgat”, a papok imakönyve. Nem mindig ugyanaz van előtte, mert négy kötetből áll, csak a külseje egyforma. Amikor pappá szentelnek minket, az ígéretek között ennek a pontos imádkozása is szerepel – súlyos bűn terhe alatt. Címe sokat mond: Zsolozsmának hívják. A szerzetesek idejét szinte éjjel-nappal ez töltötte ki, nagyrészt énekelték. Az egyházmegyés papok számára rövidebb változata született, Breviárium lett a neve (brevis = rövid). A zsinat után latinról magyarra fordították, azóta mindenki anyanyelvén imádkozza. A címe Az Imaórák Liturgiája lett. Így szenteljük meg életünket, mindennapunkat imádsággal. Azonban nem magunkért imádkozzuk, hanem az Egyházért, a híveinkért. Az egész napra elosztva öt részből áll. Himnuszok, zsoltárok, olvasmányok, könyörgések mesteri módon váltakoznak. Ha kórusban mondjuk vagy énekeljük, akkor mindenkinek más a szerepe. Ez teszi tartalmassá, széppé a pap életét. Sok helyen már a hívek is imádkozzák, ha nem is az egészet, de egy-egy fontos részét. Felmerül a kérdés, hogy mennyi időt vesz a brevi (így szoktuk becézni!) igénybe. Nehéz erre válaszolni. Talán egy órát, ha egy pap rendes tempóban mondja. De ha lassan, énekelve, elmélkedve, s nagyon beleéli magát, az egész Egyházzal együtt, az angyalok jelenlétében végzi, akkor bizony hosszabb időbe kerül, de annál több örömet okoz, és annál több lelki hasznot szerez.

Az a pap tehát nem olvasgat, hanem a legnehezebb és legfontosabb lelki munkát végzi, mivel híveinek, az egész Egyháznak legtöbbet használ: intenzíven imádkozza az Egyház legfontosabb imáját. Természetesen, ha erre valamilyen okból képtelen, vagy nincs ideje, akkor rózsafüzérrel pótolja.

Önt az is érdekli, hogy a Breviárium imádkozásán kívül mi tartozik még egy pap életéhez? Előre mondom: csodálkozni fog. A Breviárium mellett számára a legfontosabb napi esemény a szentmise. Erről az Egyházi Törvénykönyv 904. kánonja így ír: A papok gyakran misézzenek, sőt a mindennapi misézés nagyon ajánlott, hiszen a mise, még ha a hívők nem is lehetnek jelen, Krisztus és az Egyház cselekménye, amelynek végzésével a papok legfőbb feladatukat teljesítik. Az igazi pap állandóan erre készül, ezért ad hálát, ezért vigyáz arra, hogy a bűn által el ne veszítse kegyelmi állapotát, hiszen nagy baj és gond, ha tisztátalan lélekkel áll az oltár elé. Ez újból egy-másfél óra, hiszen előtte gyóntatni, utána hálát adni kell. A papok a lehetetlent is elkövették, hogy a kommunisták börtöneiben is misézhessenek, csak legyen egy pici kenyér, egy pici bor!

Az Egyházi Törvénykönyvben ezt olvassuk: A papok, hogy az életszentség tökéletességét elérhessék, buzdítjuk őket, hogy rendszeresen elmélkedjenek, gyakran vegyék fel a bűnbánat szentségét, különösen tiszteljék az Istenszülő Szüzet (rózsafüzér!), és éljenek a megszentelődés egyéb általános és különös eszközeivel. A Törvénykönyv előírásaiban benne van tehát az elmélkedés, a rózsafüzér imádkozása, a Szentírás olvasása, lelki olvasmány. Ez együtt megint körülbelül egy óra. Tehát a pap legalább három órát szentel Istennek és saját lelkének. Ha ezt nem teszi, nem is képes jó pap lenni. És akkor a világ szemében még semmit sem tett.

Ezért az aktív papok jelentős része nagyon korán kel, és későn fekszik. Lelki életére csak hajnalban és este jut idő, ehhez csend és nyugalom kell. Érsek atyánk ezért nem győz minket figyelmeztetni a korai kelésre. Hogy napközben egy plébánosnak, káplánnak vagy akármilyen beosztású papnak mennyi tennivalója van, itt képtelenség elsorolni. De sürget bennünket az Isten és az Egyház szeretete.

Ez a legboldogabb élet, csak tökéletesen bele kell merülni.

Felébe-harmadába persze, hogy nem megy!