A debreceni Szent Anna-székesegyház lépcsőteraszán ez év augusztusától Szent II. János Pál pápának életnagyságú bronzszobra, Kovács Jenő alkotása köszönti a városlakókat, emlékeztetve a Szentatya 1991-es felejthetetlen látogatására. Az alkotás vonalvezetéséből áradó lendület, dinamika, ahogy lépés közben, jobb karját köszöntésre emelve ábrázolja a Szentatyát a művész, emlékeztet a földgolyót bejáró főpásztorra, Róma utazó püspökére, s felidézi legendás felhívását is a népekhez: „Ne féljetek!” – olvasható a pápalátogatás 30. évfordulójára készült debreceni emlékkönyvben. Kovács Jenőnek restaurátori és szobrászi munkássága rendkívül gazdag, s szinte valamennyi alkotása a hit hőseit ábrázoló portré, vagy fontos egyháztörténeti eseményeket örökít meg.
Kései megtérő vagyok – vallja –, családomban ugyan a művészetek tisztelete mindig nagy volt, de nem éltünk vallásosan. Szegeden születtem, a családdal sokat kirándultunk, s olyankor mindig beléptünk a templomokba is, de csak mint művészettörténeti érdekességet tekintettük meg az épületet és a belső festészeti, szobrászati értékeket.
Művészi hajlama, tehetsége már középiskolás korában, a Szegedi Tömörkény István Művészeti Szakgimnáziumban is megmutatkozott, s érettségi után kőrestaurátor szakon tanult tovább a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Szakmatársai többnyire vallásos családban nevelkedtek, könnyen boldogultak az ikonográfiai ismeretek elsajátításában, de ő küszködött vele. Sokat köszönhet tanárának, Entz Gézának, mondja, aki mindig mellette állt, segítette művészettörténeti kérdésekben eligazodni, a vallás oldaláról hiányzó ismereteit pótolni s bővíteni. Közvetlen a rendszerváltozás idején diplomázott. Akkor kezdődött a ’politikai nyitás’ és az ’egyházi nyitás’ is, emlékezik. De akkoriban is még csupán mint restaurátor vizsgálta a templomok külső homlokzatán lévő díszeket, vagy kőszobrokat. Az áttörés, a hit érintése életében pont 30 éve, a pápalátogatás idején Esztergomban történt meg, ahol megismerkedett Ladocsi Gáspár teológiai tanárral, a későbbi tábori püspökkel, illetve az ő jó barátjával, Kiss-Rigó Lászlóval, a későbbi szeged-csanádi püspökkel.
– Általuk vagy az ő környezetükben, közvetlenségük, megbízásaik nyomán kerültem közelebb Krisztushoz, s indult el a megtérés bennem, amit serkentettek a tőlük kapott vallásos témájú megbízások is – vallja.
Később Kiss-Rigó László atya eskette össze őket feleségével, aki akkoriban kézműveskedett, nemezképeket készített – jelenleg hitoktató és kántor. Az első felkéréseket is a már tábori püspökké kinevezett Ladocsi Gáspár révén kapta Solymáron, ahol 1996-ban a németek kitelepítésének 50. évfordulójára emlékművet készültek állítani.
– Ez egy dombormű volt, amely a szentélyben lévő Mária-kegyképnek az újragondolásaként elevenítette fel a nehéz történelmi időszakot. A reliefen Mária a palástja alá gyűjti a kitelepítettek egy csoportját. Ez lett az első köztéri és első vallásos témájú művem – idézi.
Ezek után folyamatosan kapta a megbízásokat Ladocsi Gáspártól. Megfestette a katonaszentek képeit, majd a Magyar Szent Családot, tábori püspöki érmet tervezett, elkészítette a tábori püspökség címerét, majd a püspöki rezidencia homlokzatára egy Patrona Hungariae domborművet. A megbízások később Kiss-Rigó László püspök úr jóvoltából is folytatódtak, az ő püspöki címerét is ő készítette el, valamint Udvardy Györgyét (segédpüspökké szentelése idején), a külföldön élő magyarok püspökéét, Cserháti Ferencét s a Vajdaságban szolgáló Német László püspökéét is. Ezután már többségében köztéri szobormegbízások következtek.
Legjelesebb köztéri alkotásai: Szegeden a püspökség épületében Szent Gellért-, Szent László- és Mária-szobra, s a rezidencia udvarán is egy Szűzanya-szobra áll. A szegedi püspöki kápolnába is festett képeket Don Boscóról, Szent Gellértről, Becket Szent Tamásról s a Szűzanyáról. A szegedi Dóm körül kialakított szoborparkban áll még egy holokauszt emlékműve, és a Gulágra elhurcoltakra emlékező szobra. Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát 2007-ben avatták fel az egri érseki palota udvarán. Ezt a művét Seregély István akkori egri érsek felkérésére készítette a Szent Erzsébet-emlékévhez kapcsolódóan. Vele szemben áll Szent István királyunk szobra, amelyet pedig már Ternyák Csaba egri érsek megbízásából készített. Ugyancsak Egerben található Esterházy Károly egri püspökről készített szobra. Egyik legemlékezetesebb alkotása a déli határnál, Kelebiánál áll. Ez egy szoborkompozíció: Szent István országfelajánló bornzszobra, s vele szemben áll Mária fehér kőből faragott szobra a Kisjézussal.
– Ezt a szoborkompozíciót 2015– 16 fordulóján készítettem – fűzi hozzá –, amikor nagy nyomás volt a kelebiai határon a migránsok által, s úgy gondoltam, hova, ha nem oda fontos most elhelyezni a nemzetünket mindenkoron védelmező Szűzanyát…
A 2000-es években már főként szobrászként alkotott, elvi okokból is háttérbe került munkásságában a restaurálás:
– Restaurálni szép dolog, hiszen öröm a régit megújítani. De ugyanakkor látni kell azt is, hogy minden kor létrehozta a saját értékeit – mondja. Ha ez a mi korunk nem hozza létre a saját értékeit, akkor úgy járunk, hogy a restaurátor pusztán a régi alkotásokat fogja újra és újra restaurálni.
Ezért úgy döntött, befejezi a restaurálást és az alkotásra helyezi a hangsúlyt a továbbiakban. S innentől fogva az vált fontossá számára, hogy mit alkot és milyen minőségben. Figyelme a köztéri szobrok felé fordult, mert vallja, annak van küldetése, értelme, amit a világ elé tárunk.
Ez jellemzi a bevezetőben idézett debreceni Szent II. János Pál-szobrát is, amely a pápa debreceni köszöntésének pillanatát ragadja meg, s benne van a találkozás ökumenikus szeretetélménye, a reformátusok és katolikusok kiengesztelődésnek a békéje.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")