Tisztelt Lelkiatya! Tizennyolc éves, református, kollégiumi bentlakó diák vagyok. Iskolába menet útba esik a katolikus templom. Már kétszer voltam misén, egyszer pedig mielőtt bementem volna reggel suliba, beültem a padba a templomban, és néhány percet imádkoztam Istenhez. Pár barátom furcsán néz rám ezért. Nem szeretnék áttérni a római katolikus hitre, csak egyszerűen ez a templom van a legközelebb, nyitva is van az ajtaja mindig. Ön szerint helytelen dolgot csinálok? Én nem egy katolikus templomot látok benne, hanem megnyugvást, békét és Isten házát, ahol könnyebben megy az imádkozás.
Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök a nyitott szívének, annak, hogy keresi azt a békét, amelyet csak Isten adhat! Nagyon jó, hogy betér a templomba. Mi, reformátusok és katolikusok egyaránt Krisztust követjük, ugyanannak a Mennyei Atyának vagyunk a gyermekei, ugyanőt keressük és imádjuk. Én is szívesen térek be református (evangélikus, unitárius stb.) templomba imádkozni.
Ráadásul a katolikus templomban jelen van Krisztus Teste, az Eukharisztia, amelyről Ő mondta: „Aki engem eszik, általam él”, így még jobban át tudjuk élni az Ő kisugárzó jelenlétét. Bátran térjen be a templomba reggelenként, hallgassa az Isten szelíd, csendes hangját, merítsen erőt az Ő kegyelméből!