Reményik Sándor: Valaki álmodott…

Reményik Sándor gyönyörű verse a hazaszeretetről.

Valaki rólam nagyot álmodott,
Martírnak álmodott meg – engemet.

Ha így lett volna, – már rég nem cipelném
Törpén tovább a törpe éveket.

Hamuszín hajnal… zord kaszárnyatér,
Egy modern Neugebäude – meglehet…

Most sorakozó… tompa gyászdobok
Visszhangozzák a végső ütemet.

Most zár csikordul… börtönajtó nyílik…
Nem engedem bekötni szememet.

Most – vezényszóra fölemelkedik
Négy puskacső, – és némán rámmered.

Most – egy utolsót kiáltok talán:
Erdély, az Isten maradjon Veled!

Aztán – piros vér, és fehér halál,
És zöld fű – békült poraim felett.

Ó, ismeretlen, naiv álmodó,
Ezt a víziót köszönöm neked.