Kezdőlap Egyéb Sok lelket megnyert a Szívnek – Anna Maria Tauscher van den Bosch

Sok lelket megnyert a Szívnek – Anna Maria Tauscher van den Bosch

Szent Józsefről nevezett Boldog Mária-Terézia ünnepét a sarutlan karmeliták október 30-án tartják. Az Istenbe vetett mély hit, a Jézus Krisztusra való támaszkodás és a Katolikus Egyházhoz való hűség jellemezte Anna Maria Tauschert. Életét a legkisebbeknek és legszegényebbeknek áldozta. Mindenekelőtt az elhagyatott gyermekek nevelését, az idős emberek gondozását tartotta szem előtt. Ifjúkorától kezdve fáradhatatlanul küzdött a lelkek megmentéséért. Így váltak az általa alapított közösség zárdái az irgalmasság, a szeretet és az engesztelés otthonaivá.

Anna Mária 1855. június 19-én született Sandowban, Németországban. Apja evangélikus lelkész volt a család valamennyi őséhez hasonlóan, édesanyja pedig a szegények és betegek pártfogója, számos nőegyesület létrehozója. A    gyermek így egészen fiatalon vallásos nevelésben részesült. Gyakran kísérte el édesanyját a betegekhez és a nélkülözőkhöz, ahol megtapasztalta, mit jelent a nyomor, de azt is, hogyan lehet örömet szerezni embertársainak. A szegények öröme számára is nagy örömöt jelentett. Elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy a szegények megsegítése érdekében fel kell építtetnie egy házat, amit az otthontalanok otthonának hív majd. Szerény és félénk természete volt. Érzékeny volt a bűnnel szemben, gyakorolta a bűnbánatot. Nem tűrte el magában a hiúság legapróbb jelét sem, s    igyekezett minél alázatosabbá válni, Isten akarata szerint cselekedni.

Huszonöt éves korában élénk vágy ébredt benne az életszentségre. Bár protestáns volt és nem ismerte a katolikus vallási gyakorlatokat, mégis katolikus módon hitt. Bensőséges szeretetet érzett Szűz Mária iránt is. Úgy érezte, apácaként bizonyságot tudna tenni arról, mennyire szereti Istent. Ez a szeretet elvezette őt az áldozathozatalhoz. Kölnbe, a városi elmegyógyintézetbe kérte felvételét főnővérnek. Itt találkozott először Jézus Szíve tiszteletével.

Miután az intézet igazgatója elbocsátotta állásából, protestáns apja pedig kitagadta azért, mert a Katolikus Egyház tagjává lett, 1889. január 7-én ideiglenesen egy kölni kolostorba fogadták be. Itt belemerült a Szent Család életének szemlélésébe, gyakorolta az engedelmességet és a legmegalázóbb feladatokat is elvégezte. Eközben kereste azt a rendet, ahová Isten szólítja, bár újra és újra felvetődött benne a gondolat, hogy saját szerzetesrendet kell alapítania, amit mindig elvetett, mert saját gőgösségének tulajdonította ezt a sugalmazást. Egyre erősebben vonzotta őt az Oltáriszentség, a szerzetesi élet, a szegények szolgálata. Így kapta meg Szent József oltalmát, aki ezután élete végéig számtalanszor megmutatta neki atyai pártfogását. 1890. január 21-én egy megragadó látomása volt Jézus Szívéről, amiből megvilágosodott számára, mit kíván tőle Isten. Ettől kezdve lelkeket szeretett volna megnyerni az Isteni Szívnek. Csakhamar kezébe került Avilai Szent Teréz önéletrajza. Szenvedélyes szeretetre gyulladt iránta, őbenne találta meg legfőbb példaképét. Most már csakis karmelita nővér szeretett volna lenni.

1891 áprilisában Isten látomásokkal vezette Anna Máriát, hogy 1891-ben szervezni kezdje azt a közösséget, amelyet Jézus Isteni Szívéről Nevezett Kármelként ismerünk. Az alapító anya a nővérek számára meghagyta, hogy mindenkiben Istent lássák, Istent szolgálják, Istent szeressék, ami a közösség jelmondatává lett.

Anna Mária 1891. július elején alapította az első házat Berlinben, amit Szent József Otthonnak nevezett el, majd hasonlóképpen a többit is. Ezekbe a házakba a legszegényebb gyermekeket és időseket vették magukhoz. 1898-ban    jött létre a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmel, az alapító anya sok fáradozásának, áldozatainak és örömmel viselt szenvedéseinek eredményeként. Minden zárdában elsőként kápolnát rendezett be. 1899. február 2-án a hollandiai Sittardban iktatták be a karmeliták új ágaként a kontemplatív rendet. Azóta minden kolostorukban szegénységben, egyszerűségben élnek a nővérek. Az Oltáriszentség tisztelete a lelkiségük középpontja. 1904-ben anyaházat Rocca di Papában nyitottak, amit 1924-ben Sittardba helyeztek át, ahol jelenleg működik a központ. Konstitúciójának megfelelően követik a Kármelhegyi Boldogasszony rendjének szabályait.

Az alapító anya idején a rend elterjedt Németországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Olaszországban, Kanadában, Nicaraguában, az USA-ban, Jugoszláviában, Csehországban, Magyarországon, Horvátországban. 1907-ben Anna Maria Tauscher nyolc hónapot töltött Magyarországon. Ez idő alatt négy zárdát és gyermekotthont hozott létre (Fóti út 35., Maglódi út 125., Szentlőrincen, Erzsébetfalván). Később még pár alkalommal visszatért Budapestre, egyébként Sittardból segítette a további kolostorok létrejöttét. A szerzetesrendek feloszlatásáig nyolc házban működtek az apácák. 1949-ben megkezdődtek a zaklatások és kitelepítések. Jelenleg Budapesten, a Fóti úton és Gyenesdiáson működnek Jézus Szívének szolgálói.

1938. szeptember 20-án Isten magához vette Anna Máriát. Több mint 3000 levelet hagyott hátra és egy önéletrajzot. Utolsó napjaiban egyik feljegyzett mondata: „Minden, amit Isten tesz, jó! Mindig Istent kell dicsérni és magasztalni!” Mindig tudatában volt annak, hogy eszköz Isten kezében.

Isten Anna Maria Tauschert hívta meg, hogy enyhítse a háború és nyomor idején a szenvedést. Akkor nyitotta meg a szegények számára a Szent József otthonokat és építtetett kápolnákat a zárdákba, mikor a híveknek sokszor órákat kellett gyalogolniuk, hogy szentáldozáshoz járulhassanak. Ebben a nagy szükségben, a Szentlélek vezetésével értette meg, mit kíván tőle az Úr. Sok lelket megnyert a Szívnek, sok követőre talált, és sokakat vezetett el Istenhez. Nem nézte, ki katolikus vagy más vallású, ha segítségét kérték. A szenvedést el tudta fogadni, sőt vágyott rá, imádkozott érte. Megértette, hogy az igazi szeretet és a szenvedés együtt jár, hogy Krisztus fájdalmának a részesei csak úgy lehetünk, ha érte és vele szenvedünk, és felvesszük a keresztet, mert ezáltal tudunk Jézushoz igazán közel kerülni. A szeretetet tartotta a legfontosabbnak, és az általa alapított közösségekben is a szeretet gyakorlását helyezte első helyre, csak ezután a fegyelmet. 1957-ben avatták boldoggá.

Ondrejcsák Eszter

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek