Kezdőlap A nap verse Szabó Lőrinc: Az igazságkereső

Szabó Lőrinc: Az igazságkereső

Ne feledkezzünk meg azokról, akik gyerekkorunkban egyengették utunkat.

Először ő, bátyám, a becsi pap,
tárgyalt meg velem olyan szavakat,
hogy irodalom és romantika
és pantheizmus és anarchia;
a szellemet számomra szeretet
benne fogadta először s tisztelet,
vagy legalább is, ha sok, ha kevés,
egy szent ösztön: Igazságkeresés.
Folyton intett, tréfásan, komolyan,
hogy “mindeneket megpróbálj, fiam,
s ami jó, tartsd meg!” S “tanulj, egyedűl,
furj-faragj, nótázz, rajzolj, hegedűlj,
ahány nyelvet tudsz és művészetet,
annyi ember vagy!” A drága öreg
oktatott így; az első volt, aki
kezemből a könyvet nem nézte ki,
s ha – “ép test: ép ész!” – megdolgoztatott,
egészségemért napibért adott.