Székely Menekültek Emléknapja és könyvvel köszöntés Hajdúnánáson

A hagyománnyá tett esemény kezdeményezői már most készülnek a jövő évi kerek évfordulóra

Negyven évvel ezelőtt, 1979 szeptemberében az akkor még segédpüspökként szolgáló dr. Jakab Antal egyik külföldi útja során, magánszemélyként, felkereste kisgyermekkorának – a szülőfaluja melletti második – fontos helyszínét: Hajdúnánást. Találkozni akart annak a településnek a nyitott szívű lakóival, amely annak idején bő egy évre otthont nyújtott számára, hogy köszönetet mondjon a befogadásért, és Istennek is hálát akart adni abban a templomban, amelyben másodikos elemistaként édesanyjával, testvéreivel és földijei százaival-ezreivel együtt olyan sokat imádkozott. Ennek a negyven évvel ezelőtti látogatásnak az emlékét örökítette meg a nánási katolikus közösség a kerek évfordulón, ünnepi szentmisével, emléktábla-avatással és emlékfaültetéssel. Néhány nappal korábban a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény egy új, saját kiadású tanulmánykötetet is bemutatott, amelynek lapjain – harminckét oldalán – szintén jelen van a néhai gyulafehérvári főpásztor.

„1979 szeptemberében templomunkban imádkozva mondott köszönetet a székely menekültek, köztük az ő családja 1916. évi befogadásáért dr. Jakab Antal gyulafehérvári segédpüspök” – áll azon az emléktáblán, amelyet a hajdúnánási egyházközség állíttatott a helyi római katolikus templom falán és amelyet 2019. szeptember 15-én avattak, a IX. Székely Menekültek Emléknapja keretében. A Buczkó József néprajzkutató és Juhász Imre plébános szervezőmunkájával, az egyházközség sok kedves tagjának a tevőleges segítségével és közreműködésével megvalósuló, meghitt és bensőséges ünnepségen Jakab püspök szülőfaluja, Kilyénfalva küldöttsége is jelen volt, élén a szentmisét bemutató és az emléktáblát megszentelő Fejér Lajos plébánossal. Lajos atya egy másik kerek évfordulót is magával hozott a szívében: éppen 30 évvel ezelőtt, 1989. június 25-én szentelte őt – és végzős teológustársait – pappá Jakab Antal püspök. Ez volt az utolsó évfolyam, amelynek tagjait Jakab Antal szentelte pappá, a következő év tavaszán ugyanis a már idős, 81 éves püspök nyugalomba vonult.

„Istenünk, áldd meg ezt az emléktáblát, és töltsd el szívünket Szentlelked kegyelmével, hogy mindig figyelmeztessen bennünket arra a hitre és tiszteletre, amelyet dr. Jakab Antal megyéspüspök tanúsított. Áldd meg, Istenünk, ezt az emléktáblát, hogy akik Jakab Antal püspök tiszteletére emelték, az ő példájából merítsenek erőt, és majdan ők is példaképek legyenek a következő nemzedékek számára, Krisztus, a mi Urunk által” – hallhattuk a hajdúnánási templomkertben Fejér Lajos plébános imaszavait.

Az ünnepségen, amelyen mások mellett Szaplonczay Gergely görögkatolikus parochus is szolgált és Gacsályi Gábor református lelkész is részt vett, a szentmise és az azt követő emléktábl-aavatás mellett egy másik szép cselekedetnek is tanúi lehettünk: a katolikus templom kertjében, a Mária-fülkék között, pontosan a Jakab Antal-emléktáblával szemben az egykori történelmi események előtti tisztelgés jeleként a közösség emlékfát, egy ginkgo biloba facsemetét ültetett, és ez a választás jelképértékű: a páfrányfenyő Földünk legöregebb fafaja, mely az évmilliók alatt hihetetlen életerőre tett szert. Szent fának tartják és az egészségre gyakorolt hatásait az orvostudomány is elismeri. E fa tövéhez Hajdúnánáson kilyénfalvi és csíksomlyói, de még doberdói földet is szórtak, és kilyénfalvi forrásvízzel, de még isonzói vízzel is meghintették, hogy székely földben növekedhessék, s közben emlékeztessen arra, miért is kellett a székelységnek – átmeneti időre – 1916-ban elmenekülnie otthonából. E felemelő gesztusok zárásaként a kilyénfalvi képviselet, majd a budapesti küldöttség – Varga Gabriella, Tófalvi-Balassa Szilvia és Horváth Gábor Miklós – elhelyezte a Székely Menekültek Emlékoszlopánál az emlékezés koszorúit.

A derék nánásiak már most készülnek a hagyománnyá tett esemény jövő évi alkalmára, melyet, tizedik lévén, a kerek évfordulóhoz méltóképpen szándékoznak megünnepelni.

Tanulmánykötet Buczkó József néprajzkutató tiszteletére

Néhány nappal korábban, szeptember 6-án mutatták be Hajdúnánáson azt az új, ünnepi tanulmánykötetet, amellyel a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény munkaközössége lepte meg igazgatóját, Buczkó Józsefet nyugdíjba vonulása alkalmából. A tizenhárom tanulmányt közreadó kötet témái között az Oltáriszentség tisztelete a XIX. századi Erdélyben; Márton Áron és Domokos Pál Péter erdélyi népnevelő munkája a két világháború között; valamint Jakab Antal püspök egyháza és népe szolgálatába helyezett életének és munkásságának ismertetése is feltűnik. A Darócziné Bordás Andrea szerkesztői és szervezői munkáját dicsérő könyvet a Buczkó József képzőművészeti – festmény- és kovácsoltvas- – alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitása után nyújtották át az ünnepeltnek és a közönségnek.

Buczkó József, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény – immár – címzetes igazgatója pályája során számos írással, könyvvel gazdagította szülőföldje és lakóhelye helyismereti, helytörténeti és néprajzi tudását, és most tudóstársai, tisztelői, barátai, munkatársai meglepetéskötettel köszönték meg eddigi tudományos tevékenységét 2019. szeptember 6-i nyugdíjba vonulása alkalmából. A könyv ünnepélyes átadásán elhangzott: a kétszázötven oldalnyi terjedelmű tiszteletkötet sokoldalú, hiszen szerzői is több szállal kötődnek a néprajzkutató Buczkó József munkásságához.

Darócziné Bordás Andrea szerkesztő ismertetése szerint a könyvben elsőként az utód, ifj. Buczkó József írását olvashatjuk, aki a család többgenerációs történetébe enged bepillantást; megtudhatjuk, hogyan kötődik immár a negyedik nemzedék is a kovácsmesterséghez. A következő három tanulmányt volt kollégák, barátok, évfolyamtársak – Bene János történész-főmuzeológus, Magyari Márta tárvezető, főmuzeológus, etnográfus és Tóth Zsuzsa néprajzos muzeológus – jegyzik. Mindannyiuk írása Buczkó József szülővárosához és egyben az első múzeumi munkahelyéhez kötődik: Újfehértó történeteiről szólnak. A néprajzkutató idejének nagy részét a levéltárban tölti és itt nemcsak dokumentumokat lel, hanem barátokra is szert tesz: Husvéth András főlevéltáros és Varjasi Imre levéltáros, fióklevéltár-vezető szintén két érdekes fejezetet tárnak fel, immár Hajdúnánás múltjából. A történettudomány képviselői – Csiszár Imre történész, etnográfus és Nyakas Miklós történész, muzeológus – századokra egymástól lévő történelmi eseményeket elevenítenek fel, melyek a település fejlődését és alakulását a mai napig meghatározzák.

„Akik ismerik, tudják Buczkó Józsefről, hogy a kutatások, a munka mellett sok időt fordít a vallási közösség munkájának támogatására. Istenhívő ember lévén nemcsak a felekezeti életben vesz részt, hanem még oda is becsempészi hivatásbeli tudását: így szépült a katolikus templom belső tere, a homlokzata napórával és formálódott az udvara kertté. A kirándulások Székelyföldre, a csíksomlyói búcsúra szervezett zarándoklatok, a székelyföldi kutatások nyomán Erdélyben is barátokra, tudóstársakra, tisztelőkre talált. Az ő írásaik zárják a kötet utolsó fejezetét”

– olvashatjuk Darócziné Bordás Andrea előszavában és ez elhangzott a bemutatón is. Miként az is, hogy a tanulmányok ezen csoportját Gyarmati Zsolt történész, a Csíky Székely Múzeum igazgatója személyes levél jellegű írással indítja, amelyben középpontba állítja az „örökmozgó” kutató embert. A további tanulmányok – a Darvas-Kozma József, Horváth István, Ozsváth Judit, Varga Gabriella és Vencser László nevéhez fűződők – az 1800-as évektől a XX. századig fogják át az erdélyi katolikusok és vezetőik sorsát, akiknek élete és példája meghatározó volt a hit fennmaradásában.

Az írásokat olvasva, kortól függetlenül megtaláljuk benne az emberi érték és méltóság, a szolgálat lényegét – állapította meg Darócziné Bordás Andrea.

A könyv borítóján látható illusztrációról elmondta, hogy az a hajdúnánási helytörténeti gyűjtemény homlokzatán található cégér, Bíró Lajos szobrászművész és Buczkó József munkájának felvétele. „Egy cégér az állandóságot jelenti, hiszen a pillanatnak nem készítenek ilyen alkotást, csak azok helyezik el egy épület homlokzatán, akik bíznak a jövőben, az értékekben, melyeket egész életükben képviselnek. A könyv borítóját díszítő cégér szorosan kapcsolódik Buczkó József személyéhez. Az egyetemes múzeumi jel a hivatásra, a fémszerkezet a mesterségre, a kovácsművességre utal, a kissé szecessziós forma pedig a tudást és a sokszínűségét mintázza. Mestermunka ez a javából, melyet szakmája kezdetén készített az alkotó” – magyarázta a szerkesztő, és hozzátette, hogy Buczkó József pályája teljes egészében fejleszti a lelkiismeretes, színvonalas, egyre gyarapodó mesterségbeli tudást.

A kiállítással egybekötött könyvátadást az említettek mellett Rigó Tamásné nyugalmazott könyvtáros szavai és Dani Attila tárogatójának hangja tette még emelkedettebbé. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ausztriából Vencser László igazgató, Gyulafehérvárról pedig Horváth István főesperes-plébános és Gál László, a teológiai líceum igazgatója.

A teremben nagy számban jelenlévők közül mindenki ajándékba kapott egy példányt az igényesen gondozott, szép kivitelű kötetből, mely azóta is mindenkit arra emlékeztet: a 2016-ban Jakab Antal-emlékdíjjal, 2019-ben pedig a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Buczkó Józsefnek a közösség szép nyugdíjas éveket kíván, de kutatói, alkotói, oktatói, szervezői munkájára továbbra is számít.

Varga Gabriella