Szelestey László: Merengés.

Szép vers a hit ajándékáról.

Gyakran kiint a’ csendes alkony
Szobámból engemet,
Midőn a’ nap minden sugárt már
A’ bérez mögé temet.
’S fölállok a’ hegy’ zöldes oldalára
Szent ihletéssel telve a’ kebel :
Magasra száll a’ lélek’ gerjedelme,
Magasra, mint az ég’ örök szerelme,
’S a’ természettel együtt ünnepel.

‘S merengve buzgó mámorában
A’ hit’ malasztja szállja meg,
‘S imádja mintegy öntudatlan’,
Kitől csak a’ bűnös remeg !
’S ha fölzeng benn falun az estharang,
’S buzgón csendéig e’ hang az ormon :
Megnyílnak aj kim e’ szelíd imára,
‘S lelkem a’ szív’ ez érzékeny szavára
Hitében a’ nagy éggel lesz rokon.

Fotó: Pixabay