Szent-Gály Kata: A kegyelem

Egy szép, lelkesítő gondolat, mely arra bátorít minket, hogy hallgassunk a bennünk lévő jóra.

Te soha többé nem lehetsz nyugodt,
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése,
És azt kitépni nem lehet,
Vagy nem mered,
Mert érzed, hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha nem kapálod,
Hogy letaposod a kihajtó ágat,
Hogy nem öntözöd,
Hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha akaratlan meglep.

És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy meglátás
Egy semmi –
S amit már kezdtél elfeledni,
Vagy letagadni: duzzad, újra él.  

A gyökér, a mag,
Beléd szövődik, és szállá fakad,
És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadból,
Az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.

Tulajdonképpen miért nem kezded el?