María Antonia de Paz y Figueroa, közismert nevén „Mama Antula” egy észak-argentínai faluban, Silípicában született 1730-ban. Jómódú katolikus család gyermekeként kiskorától a keresztény értékek szerint nevelték. Bár magasabb iskolai képzettsége nem volt, megtanult írni, olvasni és számolni. Később alapvető ismereteit az élet bölcsességével egészítette ki és mélyítette el. Legnagyobb hatással azonban vallásos elhivatottsága, a szegények iránti anyai szeretete és a Szent Ignác-i lelkiség volt életének alakulására.
Tizenöt éves korában magánfogadalmat tett, és Szent József iránti tisztelete jeleként felvette a Szent Józsefről nevezett María Antonia nevet. Ettől kezdve sötét habitust viselt, és Istennek szentelte életét anélkül, hogy valamelyik szerzetesrendbe belépett volna. A jezsuiták lelki vezetése alatt több, hasonló hivatású nővel, szüzekkel és özvegyekkel együtt a mai világi intézményekhez hasonló életformát folytattak. Részt vettek az egyház tanító és karitatív munkájában: segítették a papokat, nevelték a gyerekeket, főztek, varrtak, hímeztek, alamizsnát osztottak a szegényeknek, és ápolták a betegeket. Tevékenyen bekapcsolódtak a jezsuiták által vezetett lelkigyakorlatok szervezésébe is.
1767-ben a jezsuitákat kiutasították a spanyol korona területeiről, így Argentínából is. Az ekkor 37 éves María Antonia belső késztetést érzett, hogy az új helyzetben maga vegye át a lelkigyakorlatok szervezését. Tapasztalatból tudta, mennyi lelki haszonnal járnak ezek az elmélyülést segítő képzések, milyen gazdag gyümölcsöket hoznak a résztvevők életében. Tanácsot kért gyóntatójától, aki támogatta tervét. Püspöke engedélyével bátor lépésre szánta el magát. A közeli Santiago del Estero városában lelkigyakorlatos házat nyitott, kezdetben innen irányította művét.
Egyszerű módszereket alkalmazott, apostolkodása mégis rendkívül eredményesnek bizonyult. Mezítláb, vállán egy nagy kereszttel és a Fájdalmas Szűzanya képével járta a környéket, hogy összegyűjtse és a Szent Ignác-i lelkiség szellemében imára, megtérésre, Istennel való kapcsolatuk elmélyítésére hívja az embereket. Ahogy megérkezett egy településre, megkereste az illetékes szerveket, hogy a szükséges engedélyeket beszerezze. Ezután megfelelő helyszínt keresett a lelkigyakorlatok számára, majd kifüggesztették a hirdetéseket. Mindig igyekezett meghívni néhány papot is, akik prédikációikkal lelkesítették és a szentségekben részesítették a résztvevőket.
Később távolabbi városokba is eljutott. Több ezer kilométert gyalogolt sivatagos, gyakran veszélyes helyeken, hogy minél több emberrel megismertesse Istent. A legtöbb településen tisztelettel fogadták, az általa hirdetett tanítás és missziós buzgósága számos gyümölcsöt termett. Egyre többen csatlakoztak hozzá, sokan adományokkal támogatták munkáját.
Amikor azonban 1779 őszén Buenos Airesbe érkezett, társaival együtt sok megaláztatást kellett elviselnie. Az első időkben sokan őrültnek, fanatikusnak, sőt boszorkánynak tartották. Az utcán a gyerekek kővel dobálták meg. Kezdetben a helyi püspök is bizalmatlanul fogadta, ám amikor meggyőződött mély hitéről, apostoli buzgóságárál és módszerei hatékonyságáról, megváltoztatta véleményét, és az egyik legbefolyásosabb támogatója lett.
Mama Antula képes volt Istenre való ráhagyatkozással fogadni az elismerést és a megvetést, a támogatást és az elutasítást is. Eredményeit soha nem magának tulajdonította. Tudta jól, hogy egyszerű, szerény eszköz az Úr kezében, és nem is akart más lenni vagy másnak látszani. Épp őszinte alázatával vált hiteles tanúvá környezete számára. Fáradhatatlan apostoli szolgálatához az inspirációt és az erőt az eucharisztikus Jézussal való bensőséges kapcsolatából, mély személyes imaéletéből merítette. Szent József mellett nagy tisztelője volt Thienei Szent Kajetánnak. Szent Kajetán tiszteletét ő terjesztette el egész Argentínában.
1790-től két évet Uruguayban töltött. Fáradhatatlanul járta az országot, hogy megismertesse az ignáci lelkiséget és a lelkigyakorlatokat.
1799. március 7-én, 69 éves korában hunyt el. Holttestét Buenos Airesben helyezték örök nyugalomra. Tisztelete hazájában halála után is tovább élt. Hivatalosan 2016-ban avatták boldoggá. Nyolc évvel később, 2024. február 11-én honfitársa, Ferenc pápa iktatta a szentek sorába a római Szent Péter-bazilikában. Mama Antula lett ezzel az első argentin származású nő, akit az Egyház a szentjei között tisztel.