1843. október 4-én született Jeruzsálemben, mélyen vallásos, katolikus palesztin szülők gyermekeként. A Szűzanya iránti tisztelet gyermekkorától meghatározó volt életében. A rózsafüzér rendszeres, mindennapi imádkozását szüleitől tanulta.
Tanulmányait a francia alapítású Szent József Nővérek jeruzsálemi iskolájában végezte. Itt érlelődött meg szívében a vágy az egészen Istennek szentelt élet iránt. Tizenöt éves korában, szülei hozzájárulásával felvételét kérte a rendbe. 1863-ban tette le első fogadalmait. Marie-Alphonsine nővér – ezt a nevet kapta a rendben – teljes odaadással élte hivatását. Két évig hittant tanított a rend jeruzsálemi iskolájában. Pedagógiai adottságai és a gyerekek iránti szeretete mellett már ekkor kitűnt jámborságával és apostoli lelkesedésével. Fiatal kora ellenére igazi tekintély volt a helyi lakosság körében. A hitélet elmélyítése érdekében két közösséget is alapított fiatal lányok és keresztény édesanyák számára.
Jeruzsálemből Betlehembe helyezték, ahol szintén eredményesen végezte apostoli küldetését. Nagy hatással volt környezetére, különösen a fiatal lányokra az iskolában.
Mély imaéletén és személyes tapasztalatain keresztül az Úr fokozatosan készítette fel új küldetésére. 1874. január 6-án a rózsafüzért imádkozta, amikor először jelent meg neki a Szűzanya. A több órán át tartó misztikus tapasztalat mély nyomot hagyott a fiatal apáca lelkében. A következő években több látomásban részesült, ám ezekről csak lelki vezetőivel beszélt. Ugyancsak lelki vezetője tanácsára, később írásban is lejegyezte Máriával folytatott lelki beszélgetéseit. Minderről azonban legközvetlenebb környezete sem tudott. Csak halála után derült fény misztikus tapasztalataira lelki naplójából.
Ahogy az naplójából később kiderült, a Szűzanya kérésére kezdeményezte egy új rend alapítását is. A kérés először megdöbbentette, mivel alkalmatlannak érezte magát a feladatra. Ezért inkább várt, egy ideig habozott is, mielőtt az első lépéseket megtette volna. Misztikus tapasztalatai hatására kapcsolata Istennel még közvetlenebbé és bensőségesbbé vált. Mária maga vezette ezen az úton, akinek példája vonzotta és követésre ösztönözte. A rózsafüzér titkain elmélkedve nap mint nap felidézte életének legfontosabb eseményeit, és igyekezett mindent az ő alázatos, tiszta lelkületével tenni.
Az ismétlődő jelenések hatására végül meggyőződött róla, hogy Mária valóban egy új, a Rózsafüzérről elnevezett Kongregáció alapítására hívja. Feltárta szívét a jeruzsálemi latin pátriárka előtt, aki az olasz misszionárius Antonio Bellonit jelölte ki lelki vezetőjéül.
Egy új kongregáció alapítása nem volt könnyű feladat. Mindenekelőtt el kellett hagynia saját szerzetesi közösségét, ahol korábban mindenki lelkesedéséről és eredményes apostoli munkájáról ismerte. Érthető, hogy elöljárói, akik misztikus tapasztalatait sem ismerték, kétségekkel fogadták kérését.
1877. október 7-én, a Rózsafüzér ünnepén egy újabb meghatározó látomás hatására Marie-Alphonsine nővér számára teljesen világossá vált, hogy a Szűzanya egy új, a Rózsafüzérről nevezett rend alapítására hívja. Időközben új lelki vezetőt talált a nagy tudású Tannous Khalil Yamineh személyében, aki, miután meggyőződött a jelenések természetfeletti eredetéről, 1880-ban maga vállalta az új rend alapítását.
Marie-Alphonsine nővér, aki csak három évvel az alapítás után csatlakozhatott a közösséghez, élete végéig háttérben élt, senki nem tudott misztikus tapasztalairól, látomásairól, ahogyan azt sem tudták róla, hogy valójában ő az új kongregáció alapítója. Ez sok félreértést is okozott. Maryam minden nehézséget, megaláztatást és meg nem értést végtelen türelemmel, sőt örömmel viselt. Egyetlen vágya az volt, hogy Isten akaratát teljesítse és a Szent Szűz anyai pártfogása alatt lelkeket menthessen. Imaélete fokozatosan elmélyült. Bensőséges egységben élt az Úrral. Különös tisztelettel övezte az Oltáriszentséget.
1927. március 25-én hunyt el Ain Karemben. Amilyen alázatosan, békésen élt, olyan békés volt halála is. Csendben távozott a földi életből, a rózsafüzért imádkozva nővértársai körében.
Názáretben avatták boldoggá XVI. Benedek pápasága idején, 2009-ben. 2015. május 17-én Ferenc pápa a szentek sorába iktatta.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")