Polgári nevén Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Hollandiában, egy jómódú gazda fiaként. Gyermekkorát mélyen vallásos, szerető családi közegben töltötte szüleivel és öt testvérével. Itt szívta magába azokat az örök erkölcsi értékeket, amelyek meghatározták egész későbbi életét, hitét és hivatását, de másokkal való kapcsolatait is. A családban uralkodó légkörről tanúskodik, hogy testvérei közül rajta kívül még négyen választották a szerzetesi hivatást.
Tanulmányait 1892 és 1898 között Megenben, a ferencesek középiskolájában végezte. Itt érlelődött meg szerzetesi hivatása is. A ferences rendbe azonban gyenge egészsége miatt nem vették fel. 1898 őszén így végül a karmelita rendben kezdte meg a noviciátust. Egy évvel később, 1899. október 3-án tette le első szerzetesi fogadalmait. A Titus rendi nevet apja iránti tiszteletből vette fel. Miután elvégezte filozófiai és teológiai tanulmányait, 1905-ben pappá szentelték.
Sokoldalú tehetségére már szemináriumi évei alatt felfigyeltek elöljárói. Különösen közel állt hozzá az írott szó általi apostolkodás. Első könyve, Jézusról nevezett Szent Teréz írásainak antológiája, amelyet ő maga fordított franciából, 1901-ben jelent meg.
1906 és 1909 között Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta tovább tanulmányait. 1909. október 25-én filozófiából doktorált. 1909-ben hazatért Hollandiába. 1909 és 1923 között a rend ossi házában élt. Filozófiát és matematikát tanított a helyi karmelita kollégiumban, de folytatta írói, újságírói és műfordítói tevékenységét is. 1912-ben Karmelrozen (Kármel rózsája) címmel új folyóiratot alapított, 1919 és 1923 között Oss városi napilapjának főszerkesztője volt. Számos apostoli kezdeményezés fűződött nevéhez. Kiállításokat és találkozókat szervezett, katolikus könyvtárat alapított.
1923-ban kinevezték az újonnan alapított nijmegeni egyetem filozófia- és misztikatörténet-tanárává. 1932-ben az egyetem rektorává választották. Egyetemi munkája mellett Nijmegenben is jelentős újságírói tevékenységet végzett. 1935-ben kinevezték a katolikus újságírók egyházi megbízottjává. Sokat utazott az országban és az ország határain túl is, előadásokat, konferenciákat tartott a karmelita lelkiségről.
Titus atyát mindenütt sokoldalú és fáradhatatlan, apostoli lelkű szerzetesként ismerték. Különösen figyelemre méltó ez annak tudatában, hogy egész életében gyenge fizikumú ember volt. Sugárzott belőle a krisztusi szeretet, az evangéliumi öröm és a segítőkészség. Szolgálatához és a nehézségek türelmes viseléséhez az erőt mély hitéből és rendszeres imaéletéből merítette.
A széles látókörű szerzetes korán felismerte a Németországban hatalomra törő nácizmus veszélyeit. 1934-től folyamatosan és következetesen fellépett a fasiszta ideológiával szemben, cikkeiben, konferenciákon és az egyetemen minden alkalmat megragadott, hogy felhívja a figyelmet az Európában egyre fenyegetőbbé váló politikai helyzetre.
1940 májusában a német Wehrmacht megszállta Hollandiát is. A történelmi események tehát igazolták a szerzetes félelmeit. Titus atya a hitleri megszállás után is határozottan védelmezte a Katolikus Egyház és a katolikus tájékoztatás szabadságát. Minden erejével igyekezett megakadályozni a náci propaganda terjedését. Bátor kiállásának következményei előre láthatóak voltak. Titus atya maga is tisztában volt a veszéllyel, amit magára vállalt.
1942. január 19-én végül a Gestapo letartóztatta. A kihallgatások alatt is következetesen védelmezte az Egyház jogait, logikus érvekkel cáfolva a fasizmus érveit. A fennmaradt jegyzőkönyvek később fontos anyagul szolgáltak a szerzetes szentté avatási eljárása során.
A következő hónapokban különböző börtönökben és táborokban raboskodott, fogvatartói minden eszközzel próbálták megtörni. Ő azonban rendületlenül kitartott hitében, sőt rabtársait is megerősítette. Rendszeresen gyóntatott, a feszültség és a pesszimizmus oldására gyakran mesélt humoros történeteket. Utolsó állomáshelye a dachaui koncentrációs tábor volt, ahová több rabtársával együtt marhavagonban szállították át 1942 júniusában. A nehéz fizikai munka és a táborban uralkodó embertelen körülmények hatására egy hónap múlva súlyosan megbetegedett. A tábori kórházba szállították, ahol 1942. július 26-án fenol injekcióval vetettek véget életének. Holttestét a krematóriumban elégették.
Titus Brandsmát II. János Pál pápa avatta boldoggá 1985-ben. 2022. május 15-én Ferenc pápa a szentek sorába iktatta.
Koncz Éva
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")