A szentmise nem „színdarab”

A helyzet az, hogy csak az tesz eleget a vasár- és ünnepnapi szentmisén való részvételnek, aki testileg, lelkileg jelen van a templomban. Sőt, az Egyházi Törvénykönyv 898. kánonja még többet követel: a krisztushívők vegyenek részt tevékenyen a legfenségesebb áldozat ünneplésében. Csak a betegek vannak felmentve, és azok, akiket legyőzhetetlen akadály gátol. Ez tehát a törvény…

De mi lehet az ok? Az ok egyértelmű lesz, ha megnézzük, hogy az Egyháznak, a krisztushívőnek mit nem jelent a szentmise.

A szentmise nem egy jó előadás meghallgatása, nem is hangverseny, nem kiállítás, nem színdarab, nem társalgási óra, nem jó barátok találkozása és csevegése, nem kikapcsolódás, nem is pihenés, ahol az ember jól „elengedi” magát, nem is hűsölés, menekülés a nyári meleg elől a vastag falak közé, nem is melegedés télen, ha fűtenek bent.

Mi a szentmise? Foglaljuk össze a lényeget: Ha az Egyház Isten népe, mely Krisztus testéből él és így egyre jobban Krisztus teste lesz, akkor az Eucharisztia ünneplése (szentmise) az Egyház és keresztény voltunk számára központi fontosságú. Elmenni a templomba, szépen felkészülve, lehetőleg együtt a család, nagy lelki élményt jelent. Hat az emberre a sok szépség azzal együtt, hogy Jézus vár. Magának a szentmisének a lényege a communio, azaz egyesülés, együttlét, méghozzá tartósan Jézussal és az egyházközség híveivel. A miséző papban Jézus helyettesét kell látni szeretettel és figyelemmel. Átváltoztatáskor maga Jézus válik jelenvalóvá. A két szín, ostya és bor, figyelmeztet: a keresztáldozat újul meg. Jézus ugyanazzal az áldozatos szeretettel néz ránk, mint a keresztről. Szentáldozáskor teljes az egyesülés: „Ő bennem és én Őbenne”. Ennek a hatását, örömét ki tudná elmondani? Itt csupa öröm és nyugalom tölti el a lelket. S a végén az elbocsátás: Menjetek békével! Halljuk időnként: A világban küldetésetek van! Ezt az örömöt, békét, Isten és saját magunk irgalmát visszük a világba!

Ami Jézus és köztem történik, megerősíti a hívek közösségének szerető együttléte. Mindenki tevékenyen vesz részt: takarít, virágot hoz, énekel, imádkozik, perselyez, felolvas, segít az áldoztatásban. Olyan szép, amikor békejobbot nyújtanak egymásnak mosolyogva. Eggyé válnak. Már az utcán is köszöntik egymást, segít egyik a másikon…

Ezek után jogosan kérdezem: ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, hallgatom, nézem a szentmisét, az helyettesíti-e a testi-lelki jelenlétet? Szó sincs róla. Természetes, hogy ajánljuk azoknak, akik nem tudnak kimozdulni. Én is szoktam hallgatni a katolikus rádiót. Gyönyörködöm a közvetítésekben, de ez nem pótolja a szentmisén való részvételt, hiszen nem tevékeny jelenlét. Adjon hálát a Jóistennek, aki minél gyakrabban, még hétköznap is részt tud venni a legszentebb áldozaton.