Kedves Lelkiatya! Elmúlt egy éve, hogy hazahívta az Úr az én áldott férjemet. Szilveszter estefelé jött hívásunkra a mentő, nagyon rosszul érezte magát. Felöltözött, s karonfogva kimentünk a kapuba. A mentő (negatív teszttel) azonnal vitte a kórházba. Másnap megkértem az esperes atyát, hogy menjen be hozzá gyóntatni, áldoztatni, kiszolgáltatni a betegek kenetét. Nem engedték be hozzá, pedig nagyon várta. Negyedik reggel közölték velem telefonon, hogy elhunyt. Szívmarcangoló fájdalom gyötör azóta is. Szentségek nélkül ment el. Családunk egyetlen tagja sem lehetett mellette, nem engedtek be hozzá. Nem foghattam a kezét, nem nézhettünk egymás szemébe, nem búcsúzhattunk el. Lelki szemeim előtt még mindig élve, mosolyogva látom, amint a házunk körül tevékenykedik. Családszerető, emberszerető, természet- és állatbarát, dolgos ember volt. Magányosnak érzem magam, de Jézussal beszélek, imádkozom imádkozom a férjemért, a lelke üdvéért.
Kedves, szeretett Testvér! Együttérzek az Ön szenvedésével. Óriási fájdalom a házastársat elveszíteni, és ezt még tetézi, hogy az utolsó napokban nem láthatta őt, nem foghatta a kezét, sőt, papot sem engedtek a férjéhez (ami egyébként az emberséggel, a kórházi rendtartással és a magyar törvényekkel is homlokegyenest ellenkezik).
Isten nem csak a szentségeken keresztül tud cselekedni. Minden jóakaratú ember, aki a lelkiismerete hangját követve él, találkozhat vele, és befogadhatja az Ő kegyelmét. Ahogyan a világ nem keresztény népei előtt is nyitva áll Isten kegyelme, őket is el akarja vezetni az üdvösségre, éppúgy azokat is, akik önhibájukon kívül nem kaphatták meg a haldoklók szentségeit. Isten megtalálja az utat a szentségek rendes útján kívül is, hogy a kegyelmét árassza. Ő minden embert üdvözíteni akar (1Tim 2,4). Ezért teremtette a világot és az embert, hogy végtelen örömét, életét megossza velünk. A férje, ahogyan írja, sok-sok jó tulajdonsággal, nagy jóakarattal teli ember volt. Isten megtalálja az utat az ő szívéhez, hogy elvezethesse őt az üdvösségre.
A nagy fájdalom mellett gondoljon arra, hogy a férje most már az Isten örök szeretetében van, vagy legalábbis e felé a beteljesedés felé halad. Ő végtelen békességben van. Túl minden földi fájdalmon, szenvedésen. Próbálja így látni az ő arcát, ahogyan ő most van, végtelen örömben és békében. Lássa az ő mosolygó arcát!
A férje Önt is látja. Akkor tud nyugodt és boldog lenni, ha Ön is lassanként túl van ezen az óriási fájdalmon, és szépen éli az életét a szerettei között. Ezzel okoz a férjének most a legnagyobb örömet, ha szépen él. Mindig annak a nehezebb, aki itt marad egyedül. Ön most őérte is vállalja ezt a nehezebbik részt.
Nagy szeretettel imádkozom Önért és kedves férjéért.