Szeretnék meghalni

Aki igazán hisz a mennyországban – nemcsak mondja –, hogyne szeretne meghalni, hiszen ez az élet végső, igazi célja. Aki igazán szereti Jézust, hogyne szeretne örökre vele lenni? Aki igazán gyászolja szeretteit, hogyne szeretne odaát velük újra találkozni? Egyáltalán nem bűn a halál utáni vágyakozása, viszont ezzel párhuzamosan kell, hogy legyen bennünk életkedv: jó dolog élni!

Odaát már nem tudunk érdemeket szerezni, a lélekben való növekedésnek, az égi kincs gyűjtésének itt a földön van a helye. Ki is kell használni minden egyes napot, hogy az Isten előtt értékes legyen. Ezért kell hálát adni minden este, hogy kaptunk plusz egynapi lehetőséget, előnyt.

Jó dolog élni, mert mi nemcsak önmagunknak élünk, hanem felebaráti szeretettel másoknak szolgálunk. Ne higgye, hogy egyedül van, egész biztos sok embernek örömére él, talán nem is tud róla. Tudatosan is úgy kell alakítani életünket, hogy gyakoroljuk a karitászt, a szolgáló szeretetet. Annyi mód nyílik erre, csak találékonynak kell lenni. Ha meghalunk, nagy űr marad utánunk, ezért akarni kell élni!

Utólag mindig rájön az ember, hogy jó volt még ezt a hónapot, ezt az évet leélni. Annyi minden szép és váratlan történik, amire nem is gondol.

Ha nagyon nehéz az élet testi-lelki fájdalom miatt, tilos bármit tenni, ami megrövidíti, öngyilkosságra pedig Isten ments gondolni. Aki őszintén vallásos, annak mindig van reménye, hogy a Jóisten valamilyen formában megsegíti, és kap elegendő erőt. Érdekes módon együtt él bennünk az életkedv és a halál utáni vágy.