Szigu, a kis szeretet

Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigunak, azaz „kis Szeretet”-nek nevezték. Szigu mindennap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsőáldozásra készülőket tanította. Ezek már mind nagy, kilenc-tíz éves fiúk és lányok voltak.

Szigu, a kis szeretet beült az utolsó padba, és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait.

– Gyerekek – mondta a missziós atya –, abban a kis aranyozott házikóban ott az oltáron a Jézuska lakik. Ő ott mindig rátok gondol, és nagyon szeret titeket. El sem tudom nektek mondani, mennyire szeret benneteket. Alig várja már, hogy elsőáldozók legyetek, hogy átköltözhessen abból a kis házikóból a ti szívetekbe. Mert nálatok sokkal jobban szeret lakni, mint abban a kis házikóban. Amikor a földön járt, egyszer pihenni tért az út szélére, mert már nagyon elfáradt. És éppen akkor jöttek oda a közeli faluból a kisgyermekek. Jézust szerették volna látni. De az apostolok nem akarták őket odaengedni, mert Jézus pihent. Ö azonban meghallotta a szóváltást, és azt mondta: „Engedjétek hozzám a kisdedeket.” Látjátok, így szereti Jézus a gyermekeket.

A tanítás végén a missziós atya visszament a plébániára, a gyerekek pedig elmentek haza. Csak a kis Szigu ült még sokáig, gondolataiba merülve az utolsó padban. Aztán hirtelen fölkerekedett és átment a missziós atyához.

– Tisztelendő

atya – szólt –, valami nagyon fontosat akarok neked mondani.– Hadd halljam! – szólt a missziós atya mosolyogva, és lehajolt a csöpp kislányhoz, aki olyan komolyan állt ott előtte.

– Szeretnék én is megáldozni! – vágta ki Szigu bátran. – Te azt mondtad, a Jézuska szereti a gyerekeket. Én is szeretem a Jézuskát, add nekem Őt!

A missziós atyát meghatotta a kislány kérése. De a kérést nem teljesíthette.

– Nagyon kicsike vagy még te, Szigu – mondotta. – Még csak tejfogaid vannak. Majd ha kiesnek a tejfogaid, akkor jelentkezzél!

Szigu szomorúan tipegett hazafelé. Ám egy jó óra elmúltával újra megjelent a plébánián. A missziós atya ijedten nézett a kislányra. Mert Szigu szemei könnyesek voltak, szájából pedig csorgott a vér. Egy kővel kiverte tejfogait, hogy megáldozhasson, hiszen azt mondta neki a missziós atya, ha már nem lesznek tejfogai, akkor áldozhat. Erre a pap szemei is könnyesek lettek. Magához ölelte a kislányt, és vitte, sietett vele a templomba, hogy rögtön megáldoztassa.

És azóta nem Szigu, nem „Kis Szeretet” a neve a kislánynak, hanem Magu, azaz „Nagy Szeretet”.

Katolikus Kalendárium