Orgonálni Baróti Istvánnál tanult, majd a Zeneakadémián Gergely Ferenc tanítványaként diplomázott. Zongora szakon Jandó Jenőnél végzett. Több rangos, európai verseny díjnyertese, 1999-ben Párizs Város Nemzetközi Orgonaversenyének győztese és különdíjasa. Deák László 2002 óta a pesti ferences templom orgonaművésze.
– Hosszan, többször is vendégeskedett egykor Liszt Ferenc a szülővárosunkban, Szekszárdon. Inspirált előadója vagy Liszt orgonaműveinek. Már tizenöt éves korodban végeztél liturgikus szolgálatot orgonán. Milyen élmények vonzottak a zenei pályához?
– Nagyon hatott rám a szekszárdi zeneiskola, melynek édesanyám is zongoratanára volt. Kiváló pedagógusok tanítottak zongorázni és szolfézsra is. Az utóbbi általában nem kedvelt tárgy a zenét tanulók számára, de Varga Józsefné, Margit néni olyan jól tanított, hogy mindig szívesen mentünk az óráira, megyei versenyeken kiváló eredményeket értünk el, és később sem volt gondom ezzel a tárggyal. Az akkori igazgató, Husek Rezső készített fel a szakközépiskolai zongorafelvételire, aki a Liszt Társaság ottani megalapítója volt. Rendszeresen jártunk koncertekre, szívtuk magunkba a zenei élményeket. Akkoriban a kántorképző is Szekszárdon volt. A már megkezdett autodidakta orgonatanulmányaimat itt folytattam. Az oklevél megszerzése után több nyáron is helyettesítettem a kántort, így kerültem a rendszeres liturgikus szolgálat közelébe. Ami a Liszt- orgonaműveket illeti, próbáltam utánajárni az előadási problémáknak és a különböző kiadású kották alapján megfejteni főleg a nagyobb szabású műveket. Ebben segítségemre volt a zongoratudásom is, hisz Liszt mindig ebből a hangszerből indult ki komponálás és átiratok terén egyaránt. Én is sok átiratot megtanultam, sőt néhányat készítettem is, hogy bővítsem a Liszt-repertoár azon részét is, amelyekben még nem alkotott orgonaműveket. Ez főleg a fiatalabb kori műveire jellemző.
– Feleséged, Kecskés Mónika szintén nemzetközi sikerek által ismert, kiváló orgonaművész. Érdekesség, hogy orgonán négykezes muzsikát játszotok közös hangversenyek szereplőiként. Milyen műveket?
– Az orgonára írt négykezes irodalom annyira nem gazdag, mint a szóló repertoár. Itt is sok átiratot játszunk, köztük sajátokat is, de nemrégen találtam még több olyan művet is, amelyet nem ismertünk. Barokk szerzőktől kezdve egészen a XXI. századig terjed a játszott és megtanult vagy megtanulandó művek sora.
– A pesti ferencesek templomának orgonaművésze vagy, egykori tanárod, Gergely Ferenc utódaként. Azt hiszem, inspiráló örökség ez…
– Mindenképpen. Amikor az ő tanítványa voltam a Zeneakadémián, még nem is sejtettem, hogy egyszer majd az ő örökébe lépek mint templomi orgonista. Azóta is majdnem az összes orgonahangversenyt, amit minden évben sorozatként megszervezünk, az ő emlékére „In Memoriam Gergely Ferenc” zenei áhítatsorozatnak nevezünk. Feri bácsi életének nagy részében még egy sokkal szerényebb hangszer állt az orgonakarzaton. Ő már csak pár évig élvezhette a mostani, európai színvonalú 4 manuálos, 63 regiszteres orgonát, melyben tervezőként is közreműködött. Most nemrégen felújíttattuk ezt a hangszert, aminek az eredménye még szebb hang és még több technikai lehetőség lett, amiről akkoriban még nem nagyon álmodhattak. Ilyen módon, főleg az átiratok terén, de a stílusos orgonajátékban is egyaránt sokkal tökéletesebben lehet megvalósítani az elképzeléseket.
– Szerte a világon adsz hangversenyeket, mellette tanári működésed is jelentős. Hol, kiknek lettél a mestere?
– Kezdettől fogva a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanítok. Elsősorban orgonát a zeneiskolában és a konziban, másodsorban pedig kötelező zongorát. Több mint 30 éves pályafutásom alatt sok növendéket tanítottam. Lettek közülük orgonaművészek, akik szép eredményekkel dicsekedhetnek. És olyanok is lettek, akiket megfertőzött az orgonálás, az orgonazene és egyházi szolgálatot látnak el. A többiek pedig remélhetőleg legalább szeretik az orgonazenét, és hobbi szinten, szabadidejükben művelik, vagy csak hallgatják. A tanítás részeként a Zeneakadémia tanár szakos hallgatói nálam végzik az alapfokú tanítási gyakorlatot. Így néha volt növendékeimmel is találkoztam már, és a másik oldalról is megmutathattam nekik ezt a szakmát. Ezenkívül szaktanácsadóként is dolgozom.
– Két évtizede játszol a ferencesek orgonáján. Hazánkban, Európában vannak-e más kedvenc orgonáid?
– Kedvelem a különleges és szép hangú hangszereket. Ez független attól, hogy játszottam-e rajtuk, vagy sem. Minden orgonának van egy saját repertoárja, ami az adott hangszeren a legjobban szól. Ez az ún. stílusorgonáknál a legnyilvánvalóbb. Ezek általában historikus hangszerek, de korunkban is készülnek kópiák, amelyek igen hasonlóak az eredetiekhez, nyilván a több száz éves anyagok kivételével, melyek utánozhatatlanok. Minden korból vannak ilyen gyönyörű orgonák. Thüringiában: Altenburg, Arnstadt, Franciaországban a St. Sulpice, a Notre Dame vagy a francia barokk nagy hangszerei: Versailles, Bordeaux, Poitiers, Albi. A német romantika egyik csúcshangszere pedig a berlini katedrálisban van. Szerencsére Magyarországon is találhatók már jó kópiahangszerek, mint a Hold utcai Bach-orgona.
A mi templomunkban levő orgonának is vannak erősségei, ez főleg a francia romantika. De a francia barokk művek is egész jól játszhatók rajta, főleg a felújítás utáni átintonálás és speciális kopulázási lehetőségek miatt. Persze a többi stílus sem marad el az orgonahangversenyekről, de itt sokkal több lelemény és kísérletezés kell, hogy valamelyest eredeti módon szólaltathassuk meg ezeket a műveket is.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")