Az idei Balatoni Katolikus Ifjúsági Találkozó a hivatás születésének, felismerésének, a hivatásban való elköteleződésnek a témája köré szerveződött a balatonfűzfői plébánián, ahol világiak és papok, szerzetesek vallottak saját hivatásukról és különböző közösségi együttléteken beszélgettek a szélrózsa minden irányából érkezett fiatalokkal. Az egyik csoportbeszélgetést Takács Tünde M. Erzsébet vezette, aki Veszprémben az Assisi Szent Ferenc Segítő Nővérei Közössége tagja, s az egyházmegyei pasztorációban munkálkodik lelkigondozóként, lelkivezetőként.
Erzsébet nővér Miskolcon született, szülei nem voltak gyakorló katolikusok, mivel a diósgyőri gépgyárban dolgoztak, s az állásukat veszélyeztette volna ez abban az időben. Erzsébet nővér 1996. január elején lépett be a nővérek közösségébe. De hosszú volt az út odáig. Görögkatolikus nagymamája vitte el negyedik osztályosként először a szentmisére, mert azt szerette volna, hogy legyen elsőáldozó.
– Arról az első miséről úgy jöttem ki, hogy azt mondtam: De jó a papoknak, hogy állandóan Istennel vannak! – emlékezik. Aztán persze elkezdtem misére, hittanra, kórusba, ifjúsági csoportba is járni. A lelkivezetőmmel, Pehm Gilbert Antal testvérrel később sokat beszélgettem arról, hogy nem értem a társaimat, akik házasodnak, hogyan tudják Istent és egymást egyszerre választani, hiszen én úgy gondolom, vagy az egyiket, vagy a másikat lehet választani. Egy lelkigyakorlaton imádkoztak értem, de nem mondtam meg, miért kérek imát. Ekkor váratlanul elhangzott Izajás könyvéből e szentírási szakasz: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak (…), örökre enyém vagy!” S ekkor úgy éreztem, ez nekem szól! Mivel azonban én a döntések előtt szeretek várni, így először egy kereskedelmi iskolát végeztem el. Évekkel később mégis oda vezetett az utam, a nővérekhez.
Erzsébetet mindig mélyen megragadta Szent Ferencnek az öröme, vallja, amelyről ugyan sokan azt tartják ma is, hogy nagyon gyerekes, ám ő mindig a mélyen megélt örömöt érezte benne, amellyel Ferenc később meg tudta írni vakon és betegen is a Naphimnuszt. Megragadta a ferencesség egyszerűsége, a Gondviselésbe vetett hite.
– Úgy indultam el Balatonkenesére (a közösség korábbi lakóhelyére), hogy fogalmam sem volt a folytatásról – mondja. Egy dologban azonban biztos voltam: nem fogok élelmiszerboltban dolgozni. Nem keresgéltem, nem jártam körbe a közösségeket, keresve a helyemet, úgy voltam vele: ha a Jóisten ide hívott, hát jövök. Bár a szüleim nem örültek e döntésemnek, de évek múlva megadatott, hogy hosszan beszélgethettünk megtalált utamról, s megnyugodtak, hogy a Gondviselés keze rajtam van.
Erzsébet nővér 2000-ben tett örökfogadalmat. Előtte elvégezte a hittudományi főiskola alapképzését, majd a hittanár-nevelő tanár mesterképzést, aztán pedig lelkigondozást tanult a SOTE-n, s jelenleg a veszprémi Pannon Egyetemen mentálhigiénés képzésen vesz részt. E mellett tanult még spiritualitást, szerzetesi életvitelt Nemes Ödön atyánál a Nyolc boldogság-kurzusban. Fontos megemlítenie azt is, mondja, hogy nyolc évig kísérte lelki fejlődésének útján Keszthelyen egy karmelita atya, Szűcs János Sándor.
Most ketten élnek Veszprémben szerzetesi közösségben Halasi Gabriella Teréz nővérrel, aki 2000-ben csatlakozott az akkor még héttagú balatonkenesei közösséghez. Munkájuk során szem előtt tartják Ferenc pápa kérését: a középkori eredetű ferencességből nem a keretekre, hanem a lényegre kell helyezni a hangsúlyt. Lelkigyakorlatok tartásával, lelkivezetéssel, tanítással fordítják az emberek figyelmét Isten felé. Arra törekednek, hogy ne csak a tudást adják át, hanem lehetőséget teremtsenek arra is, hogy megtapasztalható legyen az öröm és Isten jelenléte testvéri közösségükben. Közös jelmondatuk, mely Szent Ferenctől származik, szintén az örömre való meghívásról szól: „Mi Isten komédiásai vagyunk, és azért küld bennünket a világba, hogy az embereket megtanítsuk az igazi örömre!”
Erzsébet nővér újabban mesepszichológiával és meseterápiával is foglalkozik, amely gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt alkalmazható.
– Úgy gondoltam, ha Jézus példabeszédekkel tanított, akkor a gyerekeknél is ez a módszer a követendő – fűzi hozzá. A meseterápia során látható, hogyan kel életre egy mese a gyermek lelkében és képzeletében, s egy rossznak tartott gyermek is hogy meg tud nyílni például egy bábon keresztül.
Az online bezártság időszakában e módszer terén tovább képezte magát. Megerősítést kapott, hogy nemcsak olvasni, hanem írni is lehet mesét e lelki terápia keretében. Így felszabadul az emberekben a történetek által annak a felismerése, hogy „ki vagyok én, mik a gyökereim, hogy hat ránk, a hitünkre, az életünkre a család felnőttként, gyerekként” – vallja Erzsébet. S ez kiválóan működik a szorongásfeloldásban, értékeink megtalálásában.
Tavaly új megbízást kaptak nővértársával a Veszprémi Érsekségtől, keresztény életvezetési kurzust vezetnek a főegyházmegye katolikus iskoláiban fiataloknak. Közben nyitnak a felnőttek felé is, amelyet szolgálatuk kiteljesedéseként élnek meg, és nagy-nagy hálával tartoznak érte a Jóistennek, hogy missziójukat ferences lelkülettel végezhetik.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")