Kezdőlap Egyéb Szűz Mária lelkületével az engesztelés útján – Jézusról nevezett Boldog Mária (1818–1878)

Szűz Mária lelkületével az engesztelés útján – Jézusról nevezett Boldog Mária (1818–1878)

Émilie d’Oultremont belga főnemesi családban született 1818. október 11-én. Szülőhelye a család wégimonti kastélya Liége közelében. Szülei hitüket gyakorló katolikusok voltak. A családban uralkodó vallásos légkör Émilie lelkében is mély nyomot hagyott. Gyermekkorától különösen vonzódott az eucharisztikus Jézushoz. Családi kapcsolatainak köszönhetően ismerte meg a jezsuita atyákat. Lelkiségük már ekkor közel került hozzá. Loyolai Szent Ignácot, a rend alapítóját lelki atyjának tekintette. Fiatal lányként megfordult a fejében a szerzetesi hivatás gondolata is, de nem volt biztos benne, hogy az Úr erre az útra hívja.

Végül szülei akaratát követve a házaséletet választotta. Tizenkilenc éves volt, amikor férjhez ment a rangban is hozzá illő Victor van der Linden d’ Hooghvorst báróhoz, akivel 10 éven át éltek boldog szerelmi házasságban. Négy gyermekük született, két fiú és két lány. Émilie családanyaként és szerető feleségként sem távolodott el az Úrtól. Ellenkezőleg, az Úr iránti hűséges szeretete táplálta családja iránti szeretetét. Férjében is erényes és jámbor társra talált.

1842-ben Émilie Rómában járt, ahol felkereste Loyolai Szent Ignác „szobáit”. Imádság közben természetfeletti élményben részesült, amely mintegy feltárta előtte jövőjét. Akkor azonban különösnek tűnhetett számára. Öt éve élt már házasságban. Látomásában viszont Szent Ignác jelent meg előtte, miközben egy belső hang közölte vele, hogy a jövőben a rendalapító szabályai szerint fog élni szerzetesként.

Római látomása után további öt év telt el, amikor férje váratlanul elhunyt maláriában. A huszonkilenc éves özvegy ettől kezdve még inkább Istennek, gyermekeinek valamint a karitatív és apostoli tevékenységnek szentelte életét. A gyászt az örök élet reményében és Isten akaratában megnyugodva fogadta. Arra, hogy másodszor is férjhez menjen, nem gondolt, bár környezetéből többen próbálták meggyőzni. Émilie lelkében egyre inkább megérett az egészen Istennek szentelt élet vágya. Gyóntatója engedélyével tisztasági magánfogadalmat tett, majd gyermekeivel együtt Párizsba költözött. Úgy érezte, rokonaitól távol könnyebben hozhatja meg végső döntését.

Boldog Mária
Boldog Mária

1854. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése napján hosszú és mély imádság során született meg szívében új hivatása. Belső indítást követve elhatározta, hogy egy új kongregációt alapít, amelynek tagjai imáikkal, mindenekelőtt az Oltáriszentség szüntelen imádásával segítik az Egyházat, Mária anyai szívével szeretik az eucharisztikus Jézust, engesztelve Istent az emberek bűneiért.

1855-ben kezdte el a közösségi életet első társaival, akikkel már korábban is együtt keresték Isten közelebbi szolgálatának lehetőségeit. Ebből a kis közösségből alakult meg az új kongregáció az Engesztelő Szűz Mária Társasága néven. Émilie és társai jezsuita atyák vezetésével végezték a jelöltidőt és a noviciátust. Szerzetesi fogadalmukat 1857-ben tették le Strasbourgban. Az alapítónő a Jézusról nevezett Mária nővér szerzetesi nevet vette fel. Elöljáróként nagy hangsúlyt fektetett a közösség karizmájának meghatározására és a nővérek megfelelő képzésére.

A kongregáció szabályait jezsuita atyák segítségével fogalmazta meg Loyolai Szent Ignác lelkisége alapján. 1862. július 2-án személyes hangú levélben fordult nővértársaihoz, amelyben arra buzdította őket, hogy tekintetüket szüntelenül Máriára szegezzék, mivel Ő vezeti legbiztosabban az embert az engesztelés útján. Azt kívánta, hogy a kongregáció tagjai egyszerűen és a szolgálat szellemében vegyenek részt az Egyház életében, felajánlva segítségüket, elsősorban az elmélyült imádság, a szentségimádás valamint Szent Ignác lelkigyakorlatainak terjesztése terén. A közösség fő karizmája az örökimádás és az engesztelés az Oltáriszentség ellen elkövetett bűnökért. Házaikban éjjel-nappal imádják a kihelyezett Oltáriszentséget és mindent megtesznek az eucharisztikus Jézus tiszteletének terjesztéséért.

A rend rövid időn belül dinamikus fejlődésnek indult. Egymás után nyitották új házaikat Franciaországban, Belgiumban, majd Európa más országaiban. 1860-ban indultak első misszionáriusaik Indiába. Itt alapította meg később a rend egyik tagja, Marie de la Passion egy különvált csoporttal a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Kongregációját.

Életének utolsó évei

Jézusról nevezett Mária anya életének utolsó éveit örömök és szenvedések között töltötte. Nem szakította meg a kapcsolatot családjával sem. Legnagyobb örömét, de később bánatát is bizonyára két lánya okozta. Mindketten anyjuk példáját követve felvételüket kérték a rendbe, de mindketten fiatalon, még anyjuk életében elhunytak. A renden belül rá háruló feladatok és nehézségek végül felemésztették Mária nővér szervezetét. 1878. február 22-én hunyt el Firenzében, ahol egyik fiát látogatta meg.

Műve halála után is tovább fejlődött. Lelki leányai egyre több országban nyitottak házakat. Magyarországra a XIX–XX. század fordulóján Kanter Károly hívására érkeztek az első nővérek. A budapesti Örökimádás templom mellett nyitottak házat, segítették az Oltáregyesület munkáját, biztosították a templomban az örökimádást. Hazánkban Örökimádó Nővérekként ismerik a Társaságot.

Mária nővért 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Koncz Éva

A cikk a Keresztény Élet hetilap február 21-i lapszámában jelent meg.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút