Egy aranyos leányt veszek feleségül. Már el is jegyeztük egymást, mégis, amikor közeledni próbálok hozzá, elhúzódik. Úgy vágyódom utána, és ő nem akarja, pedig szeret.
Örülj neki teljes szívedből, hogy ilyen a menyasszonyod. Ha megtenné, amit kérsz tőle, épp a te szemedben zuhanna le az értéke. Bűntársaddá válna. Egész életedben gyanakodnál arra, hogy nemcsak a tiéd, hanem másé is volt és lesz, ha neked szót fogadott.
De kezdjük ezt a rendkívül fontos dolgot elölről. A Teremtő legjobb kedvében adta élettársnak a férfi mellé az asszonyt. Látta ugyanis, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni alkotok neki segítőtársat”. Amikor meglátja, felkiált az ember: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból”. Ekkor lett csak Édenkertté, az öröm, a gyönyörűségek helyévé az ember élete (Ter 2,18.23). Ezt a csodálatos intézményt védi már az Ószövetségben a VI. parancs: Ne paráználkodj! (Kiv 20,14). Az Úr Jézus az embernek ezt az Édenkertjét még jobban körülfalazza: „A férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és egy test lesz a kettő. Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” (Mt 19,5). A felbonthatatlanság után a házastársi hűséget ilyen erős szavakkal erősíti meg a mi Jézusunk: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el. Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön” (Mt 5,27-30). A mi Istenünk az ember életét csodálatosan szépnek tervezte, még ebben is a legszebb a hitvestársak hűséges, sírig tartó szerelme, amely termékeny. A két szerető szívet körülveszi a gyermekek kacagása. Ez az ideális, igazi élet. Sajnos az ember bűnre hajló, esendő lény, így előfordul, hogy letér az isteni útról, de tudnia kell, hogy vesztébe rohan, és bűnbánóan vernie kell a mellét. Meg lehet tartani a parancsokat, hiszen amit Isten kíván, ahhoz megadja az elégséges erőt, kegyelmet.
Becsüld meg nagyon a menyasszonyodat! Neki van erkölcsi érzéke, ő tudja, hogy inkább meg kell halni, mint súlyos bűnt elkövetni. Van önértékelése, tudja, hogy egy leány legnagyobb kincse a szüzessége, amit a világ minden kincséért sem szabad odaadnia, csak a férjének, akivel az Úr oltára előtt örök hűséget esküdött, a Szűzanya oltalmában. Megbecsült feleség akar lenni, akinek arcán tündöklik a tisztaság, az önfegyelem, az áldozatos lelkület, az anyaság utáni vágy, nem pedig szerető, élettárs, barátnő, aki szégyenkezve és lesütött szemmel húzódik meg fiúja mögött, ha valahová mennek és zavartan bemutatják. Menyasszonyod egykor nyugodtan akar első gyermeke szemébe nézni.
ĺgy lesz ő valóban mennyei asszonyod, aki az életet földi mennyországgá varázsolja számodra. ĺgy lesz királynőd, akire elbűvölten nézel fel egy életen át. Milyen boldog leszel később, hogy ellentmondott, amikor ostromoltad, ki akartad használni gyenge pillanatait. Neked kellett volna kérni őt, hogy ne adja meg magát, ha elvesztenéd a fejed.
Ő okos nő, a jövőt nézi, az egész életet, tudja, hogy a házasságot kipróbálni nem lehet, csak megélni, örök, visszavonhatatlan, teljes odaadással.
Végül hadd idézzem Arany János gyönyörű sorait:
Kis bokor, ne hajts még,
tél ez, nem tavasz.
Kislány, ne sóhajts még,
Nem tudod, mi az.
Bokor új hajtását
letarolja a fagy.
Lány kora nyílását
bú követi, nagy.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
