Kezdőlap Egyéb Tanítása napjainkban is fontos forrás – Római Szent Kelemen († 101 körül)

Tanítása napjainkban is fontos forrás – Római Szent Kelemen († 101 körül)

„Mindent a maga rendjének megfelelően kell végeznünk, amit csak Uralkodónk meghatározott időnkre véghezvinnünk rendelt. Felajánlásainkat és a szent cselekményeinket gondosan végezzük, mert parancsaiban nem hanyag és rendetlen módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. Meghatározott helyen, és meghatározott személyek által akarta ő ezeket végeztetni, legfelsőbb akaratával rendelte el, hogy minden méltó módon, neki tetszően történjen, és szívesen fogadott legyen akaratának. Mindazok boldogok és tetszésére vannak, akik az uralkodó törvényeit követik, nem fognak eltévelyedni” – ezekkel a szavakkal érvelt az első század végén az egyházi szertartások és a hierarchia isteni alapítása mellett Római Szent Kelemen, aki a korintusiakhoz írt levelében hű és részletes képet festett a korabeli keresztény közösségek életéről, liturgikus szokásaikról, a fokozatosan kialakuló hierarchiáról, a keresztény erényekről, de a bűnökről és a felmerült problémákról is.

Kelemen származásával, sőt személyével kapcsolatban is bizonytalan és eltérő információk maradtak ránk. Egyes szerzők úgy vélik, hogy előkelő római családban született és felnőtt korában találkozott a keresztényekkel. Más források szerint viszont a presbiter-püspök egy ugyancsak Kelemen nevet viselő és keresztény hite vagy a keresztényekkel való szimpatizálása miatt kivégeztetett római nemes „háza népéhez” tartozott, vagyis valószínűleg felszabadított rabszolga lehetett. Egy harmadik elmélet zsidó-keresztény származásúnak tartja. Képviselői azzal érvelnek, hogy a neki tulajdonított korintusiaknak szóló levél tanúsága szerint Kelemen jól ismerte és gyakran idézte is az Ószövetséget.

Hasonló eltéréseket találunk az életét és apostoli szolgálatát ismertető forrásokban is. A hagyomány szerint Kelemen személyesen ismerte Szent Pétert és Szent Pált is. Egyes források megemlítik, hogy Péter maga jelölte ki utódjául. Nagyobb azonban a valószínűsége, hogy Szent Péter harmadik utódaként 92–101 között volt Róma püspöke. Élete utolsó éveit száműzöttként a Krím-félszigeten töltötte, ahol több kereszténnyel együtt egy márványbányában dolgozott. Ott is halt meg: térítő tevékenysége büntetéseként a rómaiak a Fekete-tengerbe fojtották. A legenda szerint a száműzött püspök, amikor a Krímbe érkezett, ott mintegy kétezer keresztényt talált, akiket hozzá hasonlóan kényszermunkára ítéltek. Amikor arra panaszkodtak, hogy messzire kell ivóvízért járniuk, Kelemen velük együtt imádkozni kezdett, majd egy titokzatosan feltűnt Bárány által megjelölt helyen csákányával forrást fakasztott. A csodás esemény hatására a környék lakói közül is sokan megkeresztelkedtek. Ez váltotta ki azután a császár haragját, aki elrendelte Kelemen kivégzését. Egy másik legenda szerint, miután a tengerbe vetették, a víz mérföldekre visszahúzódott, hogy a hívek kivihessék a partra a holttestét.

A vértanú tisztelete széles körben elterjedt. Földi maradványait a IX. században a szlávok apostolai, Cirill és Metód találták meg és vitték vissza Rómába. Itt a már korábban is az emlékét őrző bazilikában helyezték örök nyugalomra. A római Szent Kelemen-bazilika földalatti szintjein máig megtekinthetők az eredeti ókeresztény templom, alatta pedig két római ház romjai. Egyes feltevések szerint e házban élhetett valamikor a püspök.

Emlékét azonban nemcsak a tiszteletére emelt bazilika, az alakját övező legendák vagy a különböző művészeti alkotások őrzik. Az utókor több levelet és más korabeli írásos emléket is neki tulajdonított, jóllehet biztosan egyikről sem állíthatjuk, hogy szerzőjük Kelemen lett volna. A történelmi kutatások a legtöbb esetben inkább cáfolják, mintsem igazolnák szerzőségét. Az egyetlen kivétel a Korintusiakhoz írt levele, amely az első évszázad egyik legjelentősebb keresztény szövegemléke.

A levél megírására az alkalmat a korintusi egyházban kialakult belső viszályok szolgáltatták. Korintusban ebben az időben megosztottság támadt a keresztény közösségen belül. Valószínűleg egy vezető szerepre törő kör pártoskodást szított a hívek között, és néhány presbitert elmozdítottak helyükről. Ennek kapcsán írta meg Kelemen levelét, amelyben szót emelt az elmozdított elöljárók érdekében. Ez az egyik első írásos emlék, amely a kialakuló pápai primátusról tanúskodik. Kelemen ugyanis Péter utódaként érezte felhatalmazva magát arra, hogy egy másik Egyház ügyeibe avatkozzon.

Kelemen leveléből sokat megtudhatunk a korabeli keresztény közösségek életéről, különösen liturgikus szokásaikról. Az eucharisztia ünneplésével kapcsolatban annak áldozati jellegét hangsúlyozza, párhuzamot vonva az ószövetségi áldozatok és az azok helyébe lépett eucharisztikus áldozat között. Ebből kiindulva érvel a hierarchia, azaz a presbiterek és püspökök sajátos, Istentől rendelt szerepe és küldetése mellett. Az ő szent szolgálatuk elsődleges célja, hogy Krisztus áldozatát megújítsák és a hívők nevében lelki áldozatokat ajánljanak fel Istennek. Kelemen levelében rámutat az eucharisztikus istentisztelet és az erényekben való növekedés fontos összefüggésére is. Az Isten Igéjével és az Oltáriszentséggel táplálkozó hívek Krisztus húsvéti misztériumában részesülnek, így egyénileg és közösségileg is egyre inkább hasonulniuk kell Krisztushoz gondolkodásmódjukban és cselekedeteikben. Érvelése, gondolatai a mai keresztények számára is elgondolkoztató kérdéseket vetnek fel.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút