P. Tete Remis verbita tartományfőnök Indiában született, ott végezte a szemináriumot és ott lépett be a verbita rendbe. Szentelése után érkezett Magyarországra, ahol fiatalokkal kezdett foglalkozni.
„Szüleim egyszerű, de vallásos emberek voltak. Gyermekkoromban édesanyámmal és édesapámmal minden vasárnap elmentünk a szentmisére, bár oda-vissza 15-16 kilométert is meg kellett tenni. Édesanyám sokat imádkozott a templomban, és a családban is mindennap közösen mondtuk az esti imát. Édesapámat még kis szeminarista koromban magához szólította az Úr, de biztos vagyok benne, hogy odafentről imádkozik értem és sok áldást kiesd a számomra.
A papi élet és szolgálat már gyerekkoromban nagyon vonzó lett számomra. Mindennap a plébánián keresztül mentem az iskolába, így láthattam a verbita atyákat a plébánia előtt. A velük való találkozás, az életpéldájuk érintett meg. Ekkor csak távolról figyeltem őket, de a szívem mélyén valamit mindig éreztem, amikor megláttam őket. Középiskolásként verbita szerzetesek tanítottak bennünket. Ekkor már személyesebb volt a találkozás, így még közelebbről megismerhettem őket és nagy részben hozzájárultak hivatásom megerősödéséhez. 10-12 évig voltam a verbiták szárnyai alatt, és néhány szerzetes életpéldája nagyon megérintett. Isten melletti elköteleződésük és az emberekért végzett önzetlen munkájuk nagy hatással volt rám, és végül szívemben én is megéreztem Isten hívását. A Mennyei Atya sokféleképpen üzen, és én hiszem, hogy hozzám a misszionáriusok életén keresztül szólt.
Nagybátyám szintén verbita szerzetes volt. Ő teljesen Istennek szentelte az életét és a szegényeknek sokat segített. Én is pontosan erre vágytam, hogy életemet mások szolgálatára szenteljem. A másik személy a szerzetes nagynéném volt, aki támogatott, buzdított, és sokat imádkozott értem. Ők már mindketten a Mennyországból fohászkodnak értem” – emlékszik meghívására Remis atya.
Szülei tudta nélkül, az egyik bátyjával titokban mentek el a kisszemináriumba felvételizni. Amikor szüleivel közölte, hogy pap szeretne lenni, először nem örültek, mert édesapjának más tervei voltak vele.
„Később már senki sem ellenkezett, hanem a családomban mindenki segített és támogatott abban, hogy pap legyek. Az érettségi vizsga után léptem be a verbita szerzetesek kisszemináriumába, Odisha államban, Indiában. 2011-ben, a diakónusszentelés és a gyakorlati hónapok után, a saját plébániánkon az Odisha állambeli Gaibirában 2012. január 8-án szentelt pappá John Barwa SVD, Cuttak Bhubaneswar érseke.”
2012 szeptemberében érkezett Magyarországra. Egy évig magyarul tanult a nyelviskolában, és a második évben már Körmendre, az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániára került.
Várakozással és izgalommal mentem oda, mert azon gondolkodtam, az emberek hogy fogadnak majd el egy külföldi papot, aki alig beszéli a nyelvüket. Ugyanakkor nagyon vártam, hogy új embereket ismerhessek meg.
Az emberek nyitott szívvel és segítőkész lelkülettel fordultak felém. A fiatalokkal jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, barátokat szereztem. Plébánosom, Németh Zoltán atya mindenben igyekezett segíteni. Neki sokat köszönhetek.
Örömmel gondolok vissza az ötnapos gyalogos zarándoklatra Mariazellbe, 2019-ben. Bár nehéz volt öt napig gyalogolni, de lelkileg feltöltődtem és sok szép élmény maradt meg bennem. A kirándulások során jó közösség alakult a résztvevőkből.
Két évig Kőszegen, a domonkos nővérek által vezetett Árpád-házi Szent Margit Iskolában iskolalelkészként tevékenykedtem, ahol jó kapcsolatot sikerült kialakítani a diákokkal. Szentmiséket és lelki beszélgetéseket tartottam az osztályoknak, gyóntattam, kirándultunk és együtt sportoltunk.
Majd a verbita kispapok nevelőjeként is szolgáltam három évig Budatétényben, a Názáret Missziósházban. Jó tapasztalatokat szereztem a fiatalokkal való időtöltés alatt. Jelenleg tartományfőnökként tevékenykedem Kőszegen. Elsődleges feladatom, hogy koordináljam a tartomány által vállalt tevékenységeket: a budatétényi Szent Arnold Lelkigyakorlatos-házat és a kőszegi a Szent Imre Missziósházat, valamint azokat a plébániákat, ahol lelkipásztori munkákat végzünk: Vasváron, Bicskén, Kőszegszerdahelyen és a körömgirincsi egyházközségben, ahol cigánypasztorációval is foglalkozunk.”
Kérdésemre Remis atya elmondta, hogy a magyar nyelv megtanulása nehézséget jelentett neki, hiszen nem könnyű a mi nyelvünk. De ez az egyik kihívás verbita misszionáriusként, hogy bárhová is kerülnek, a helyi nyelvet megtanulják.
„A másik nehézséget a téli, hideg időjárás jelentette. Leginkább az volt számomra szokatlan, hogy hetekig nem láttam a napot a borongós, ködös időjárás miatt. Közép- Indiában mindennap 12 órán át süt a nap. De ez is hozzájárul a misszionáriusi élethez, hogy igyekszünk alkalmazkodni a körülményekhez és Isten megadja az erőt és az áldást mindehhez.
Lassan megismertem a magyar konyha ízeit és a helyi szokásokat. Ezt nagyban segítette a magyar rendtartományon belül szervezett inkulturációs program.
Az életemben mindig, minden helyzetben éreztem Isten jelenlétét, szeretetét és az ő áldását. A mai napig tudom, hogy Isten az embereken keresztül buzdít. Papi jelmondatom: Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek (Iz 43,4).Ő drágának tart engem a szemében, és úgyszintén én is drágának tartam őt. Isten színe előtt kicsi vagyok, úgy, mint mások is. Kézzelfoghatóan éreztem, hogy Ő hív engem erre a hivatásra, hogy az Örömhír hordozója és hirdetője legyek mások számára. Arra méltatott, hogy szerzetes, pap és misszionárius legyek, az ő legnagyobb dicsőségére. Kiválasztott engem, hogy megosszam másokkal az ő szeretetét, és hogy minden embernek hirdessem az örömhírét.”
- Valóban léteznek csodák?
- Ferenc pápa halottak napján a római Laurentino temetőbe látogat
- Jósnőhöz jár az ismerősöm
- Befogadta az üldözötteket, és maga is üldözötté vált
- Boldog Cecilia Eusepi (1910–1928)
- Ma hajnalban elhunyt Kozma Imre atya
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút