Maria Jabłońska 1878. augusztus 5-én született a Pizuny nevű, ma Łukowicához tartozó kis hegyvidéki lengyel faluban. Szülei a szülőföld szeretetére és a mások iránti tiszteletre nevelték. Mária mély vallásossága ugyancsak a családi környezethez vezethető vissza. Elsősorban édesanyjának köszönhetően kiskorától az imádság légkörében nevelkedett, és mély tisztelettel övezte az Oltáriszentségben rejtőző Üdvözítőt, valamint Jézus Anyját, Szűz Máriát.
Tizenöt éves volt, amikor elhunyt édesanyja. Apja nemsokára újra megnősült, Bernardyna Jabłońska nehezen szokta meg az új családi körülményeket. Egyre gyakrabban vonult el magányos helyekre, hogy a szentek életét és aszkétikus könyveket olvasva felemelje lelkét Istenhez. Nem sajnálta az időt az imádságra. Szívesen töltötte idejét a tabernákulum előtt az eucharisztikus Jézus közelében. Szívében fokozatosan megérlelődött a remeteélet vágya. Buzgón kérte Istent, mutassa meg, hogyan valósíthatja meg hivatását. Az Úr meghallgatta kérését, és hamarosan válaszolt is, bár az út, amelyre hívta, nem sokban egyezett azzal, amit Mária magának elképzelt.
18 éves volt, amikor egy Szent Antal napi búcsún, 1896. június 13-án találkozott a rendalapító Albert testvérrel. A környéken jól ismerték a krakkói szegények nagy pártfogóját és az általa alapított férfi és női rendet is, mivel ezen a vidéken voltak remete közösségeik, ahová a szerzetesek időről időre visszavonultak erőt gyűjteni a legszegényebbek szolgálatához. Mária elhatározta, hogy felvételét kéri a női közösségbe. Felnőttként szabadon dönthetett sorsáról.
Két hónappal első találkozásuk után Albert testvér felvette a lelkes fiatal lányt az általa alapított női rendbe. Mária kezdetben nehezen szokta meg az új körülményeket. A nővérek élete egyáltalán nem hasonlított arra, amilyennek ő maga elképzelte a szerzetesi életet. Minden idejét és energiáját lekötötte a szegények szolgálata, személyes imádságra alig maradt ideje. A végtelen nyomor, amivel a krakkói menhelyeken találkozott, szíve mélyéig megrendítette és a tehetetlenség érzését keltette benne. Csalódott volt, kétségek gyötörték. De nem engedte, hogy a nehézségek kedvét szegjék és eltántorítsák hivatásától. Egészen rábízta magát Albert testvér vezetésére. A rendalapító viszont hamar felismerte, hogy igazi kincsre talált az új jelöltben, ezért maga is figyelemmel kísérte hivatása bontakozását. Bölcs tanácsai, de főleg személyes példája hatására Mária végül megértette, hogy Isten valóban erre az útra, a legszegényebbek szolgálatára hívja. Fokozatosan megízlelte az igazi, áldozatkész szeretetet és megtanulta felismerni Jézust a rászorulókban, a szegényekben és a betegekben.
1897. június 3-án elkezdte a noviciátust. Ekkor kapta a Bernardyna szerzetesi nevet. A noviciátus elvégzése után fiatal kora ellenére Albert testvér kinevezte a krakkói ház, néhány év múlva pedig az alakuló női rend elöljárójává.
Bernardyna anya karizmatikus vezetői adottságokkal rendelkezett és kiváló érzékkel irányította a fiatal rendi közösséget. Az új jelöltek képzésével személyesen foglalkozott. Nagy gondot fordított a szerzetesi fegyelemre, meg volt ugyanis győződve, hogy a rend jövője nem a tagok számától, hanem a hivatások minőségétől függ. Az alakuló rend első általános gyűlését 1922-ben tartották. A káptalan megerősítette Bernardyna Maria Jabłońska nővért elöljárói hivatalában. 1926-ban a krakkói érsek, Adam Sapieha jóváhagyta a rend szabályait.
Az új rend semmilyen anyagi háttérrel nem rendelkezett, mégis dinamikusan fejlődött. Menhelyeik tele voltak szegényekkel, árvákkal, öregekkel, nyomorékokkal és a társadalmi élet perifériájára szorult különböző emberekkel. A két világháború közötti gazdasági válság nyomán a munkanélküliség miatt is sokan kerültek kilátástalan helyzetbe. A második világháború kitörése után a helyzet csak tovább romlott. Bernardyna anya nővértársaival együtt fáradhatatlanul gyakorolta az irgalmas szamaritánusi szeretetet. Műhelyeket, varrodákat nyitottak, részben, hogy az embereknek munkalehetőséget teremtsenek, másrészt hogy ez által is pénzforráshoz jussanak kiadásaik fedezésére.
Bernardyna anya fáradhatatlan tevékenységéhez az erőt mély imaéletéből, különösen az eucharisztikus Jézussal való szoros kapcsolatából merítette.
Mindvégig egyetlen vágy vezette: hogy minél több jót tehessen mindenkivel, de különösen azokkal, akik a legjobban rászorultak a segítségre, a vigaszra, a szeretetre.
Bernardyna Jabłońska 1940. szeptember 23-án halt meg. Lelki végrendeletének nővértársaihoz intézett utolsó szavait tartják: „Tegyetek jót mindenkivel!”.
1997-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
Maria Jabłońska
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")