Tisztelt Lelkiatya! Minap – a Mária Rádióban – rendkívüli meghökkentő magyarázatot hallottam a tízparancsolatról. Mely szerint, a Biblia ezen részének magyar fordítása, téves. Az eredeti héber szövegben az általunk eddig parancsoknak (tízparancsolat) vélt mondatok, nem parancsok, hanem ígéretek. Jövőidőben álló kijelentések. Isten nem parancsokat ad a népnek, hanem szövetséget köt velük; és az itt leírt kijelentések a szövetség gyümölcsei. Isten azt mondja, hogy erre leszel képes, ha megéled velem a szövetséget: Imádni fogod a te Uradat, Istenedet. Meg fogod tartani az Úr napját. Tisztelni fogod apádat, anyádat. Nem fogsz lopni. Stb. (Zárójelben megjegyzem, hogy bár első hallásra meghökkentem ezen a tanításon, mégis tetszik, mert a magam életében is hasonlóan tapasztalom. Nem kötelességként élem meg a „parancsolatokat”, hanem Istennel való kapcsolatom örömteli következményeként. Viszont, ha időnként bizonyos „parancsolatokban” sántítok, nem azt érzem, hogy nem teljesítem Isten parancsát, hanem sokkal inkább azt, hogy megsebzem a köztünk lévő szeretetkapcsolatot, ami számomra is nagyon fájdalmas.) Kérem Önt, írja meg miként vélekedik erről a tanításról.
Kedves Levélíró! Amit a Mária Rádióban hallott, az igaz, de némi kiegészítésre szorul. A tízparancsolatban szereplő igék valóban ’jövő időben’ (yiqtol alakban) vannak. Ám a héber nyelv a jövő időt gyakran használja a felszólító mód kifejezésére. Így a tízparancs igéi egyaránt jelentenek parancsot (felszólítást) és ígéretet is.
Ez a két jelentés nincs is ellentétben egymással. Ha Istennel szövetségben élek, akkor meg fogom tartani az Ő szeretet-törvényét (jövő idő), és Ő ezt erőteljesen kéri, parancsolja is nekem, az én érdekemben, hiszen arra születtem, hogy szeressek, akkor élek harmóniában a világgal és önmagammal, ha szeretek (felszólító mód).