Száz éve, 1922. december 18-án született a Somogy vármegyei Felső Segesden Bozsóky Pál Gerő ferences szerzetes, paptanár, Franciaországban élő, de magyar nyelven publikáló újságíró, író, költő, tudós történész. Szántó Konrád ferences történész barátja és munkatársa volt.
Mélyen vallásos, többgyermekes családból származott. Testvére Bozsóky Sándor Lehel ferences atya, Kovács Lajos Bánk, a nemrég elhunyt egykori tartományfőnök pedig az unokaöccse volt. Gimnáziumi tanulmányait a csurgói református, a pápai bencés és az esztergomi ferences gimnáziumban végezte. Kisgyermekkorától kezdve igen komolyan készült testvérével a ferences szerzetesi életre.
Segesd, a híres kegyhely lelki kisugárzása és a jó ferences atyák és testvérek igen nagy hatással voltak a gyermek, majd az ifjú életére. A sikeres érettségi megszerzése után Szombathelyen mélyült el a teológia és a tudományok világában. 1946. július 16-án szentelték pappá. A rendi neve: P. Gerő, sokszor tréfára adott alkalmat, mert abban az időben Gerő Ernő kommunista párttitkár nevét skandálta a budapesti baloldal: „Gerő, a hídverő!” Testvérétől, Lehel atyától hallottam, hogy őt rendtársai, de még Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök is Szuszognak, Gerő atyát pedig Hídverőnek becézték.
Bozsóky Pál Gerő kiváló tehetséggel és szorgalommal megáldott újmisés atya a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1946 és 1948 között filozófiát és teológiát hallgatott. Szerzetes paptanárnak készült. 1948-ban, a nagy egyházüldözés idején nagyon sokan elhagyták az országot. Gerő atya Franciaországba távozott. Párizsi elöljárói a Sorbonne egyetemre küldték, ahol 1952-ben fejezte be tanulmányait a francia–német szakos tanári diploma megszerzésével.
A fiatal, energikus paptanár tanított, lelkipásztorkodott, illetve 1958–1977-ig a Francia Rádió magyar adásának volt a munkatársa. Ő vezette a Vallási Hírek és a Hírmagyarázat rovatot.
Párizsban, az egyetemi tanulmányai megkezdésétől egészen a haláláig vasszorgalommal kutatta a Sorbonne egyetem, a párizsi egyházi és világi, valamint a ferences rend könyvtárát, irattárát és levéltárát. Nagy magyar és egyházi vonatkozású anyagot gyűjtött össze, melyet a műveiben közkinccsé tett.
Kedvenc költője Vörösmarty Mihály volt. A neves költőről elnevezett irodalmi kör a tagjai közé választotta. Elfoglaltságai mellett közel tíz külföldön megjelenő magyar nyelvű lapnak volt külső munkatársa. Hat történelmi tárgyú művével valósággal berobbant a jeles magyar történészek seregébe. Tudományos munkája mellett a költészetet is sikerrel művelte. Hét kötetet jelentetett meg, melyek a verseit és műfordításait tartalmazzák. Különösen érdekelte a kínai költészet.
A novellák világa sem állott távol Gerő atyától. Négy kötetben gyűjtötte össze és jelentette meg elbeszéléseit. Két hitbuzgalmi művet is írt: A Halló, itt Lourdes! (Brüsszel, 1958)a francia kegyhely, a Tre Fontane krónikája (Róma, 1964) egy olasz Mária-búcsújáróhely történetét dolgozta fel.
Bozsóky Pál Gerő, a tudós ferences történész, író és paptanár 2004. április 21-én hunyt el. Franciaországban, a második hazájában helyezték örök nyugalomra.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")