A szomszédasszonyom mindennap eljár misére, meg áldozni is szokott. Szerintem ez már túlzás. Elvégre csak mértékkel szabad csinálni mindent.
Túlzásnak tartja azt, hogy valaki naponta részt vesz a szentmisén és áldozik? Én meg pontosan azokon csodálkozom, akik tehetnék és nem jönnek el! Ha csak egy kicsit belelátna a szentmise titkába, ha megérezné, mit jelent a szentáldozásban Jézussal egyesülni, ön is ott lenne azok között, akik számára minden napjuk középpontja, a nagy öröm ideje ez a fél óra! Karoljon bele szomszédasszonyába és menjenek együtt!
*
Mindenható, örök Isten, íme a te egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldott szentségéhez járulok; odajárulok, mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan a tisztaság kútfejéhez, mint vak az örök fényesség világosságához, mint szegény koldus a menny és a föld Urához. Kérem tehát végtelenül bőséges irgalmasságodat, gyógyítsd meg kegyelmesen az én betegségemet, mosogasd meg undokságomat, világosítsd meg vakságomat, gazdagítsd meg szegénységemet, födözd be mezítelen voltomat, hogy téged, az angyalok kenyerét, a királyok Királyát, urak Urát oly tisztelettel és alázatossággal, oly töredelmes és alázatos szívvel, oly tisztasággal és hittel, oly akarattal és szándékkal vegyelek, ami leghasznosabb lelkem üdvösségére. Engedd, én Istenem, hogy ne csak a szentséget vegyem, hanem annak gyümölcsét és erejét is érezzem. Ó, szerelmes Atyám, engedd, hogy édes Fiadat, akit most utamban lepel alatt akarok magamhoz venni, egykor színről színre, örökkén-örökké láthassam!
(Aquinói Szent Tamás)