Kezdőlap A lelkiatya válaszol A tűzzel nem szabad játszani!

A tűzzel nem szabad játszani!

A fiúmmal együtt szoktunk aludni. Elhatároztuk, hogy csak az esküvő után leszünk egymásé, de addig is ezt a közelséget megengedjük magunknak. Tessék elképzelni, a gyóntató pap nem oldozott fel! Mindenáron rá akart beszélni, hogy hagyjuk abba ezt az egészet. Nem engedem, hogy valaki beleszóljon az életembe. Másik fiúm is volt már, azzal sem történt semmi tragédia. Elment és kész. Többet az a pap nem lát! Tessék megírni, mi az atya véleménye?

Én sem oldoználak fel! Egyszerűen azért nem, mert olyat játszotok, ami nem játék. Olyan ez, mint amikor kisgyerekek babrálják a géppisztolyt, mókásan és nevetve. Az egész, amit műveltek gyerekes, természetellenes. Nem igaz, hogy ez az éjszakai, magányos közellét nem vált ki bennetek erős vágyat egymás iránt. Ezt mindig leküzdeni tiszta idegbaj! Ne hidd, hogy a fiúd sokáig bírja. Te talán igen, mert a nőnek elég a bensőséges együttlét, de a fiúd biztos rövidesen más leány után néz, aki többet ad neki. Egy már elment! Okos leány vagy, hiszen egyetemre jársz, a fiúd is, tedd fel magadnak a kérdéseket: ezt az egészet milyen jogon csináljátok? Mi köt össze benneteket egyáltalán? Hiszen bármelyik percben szakíthattok! Mire jó ez az egész játék? Kinek jó? Lesütött szemmel, szégyenkezve, nyúzott képpel szökdöstök a fürdőszobába reggel. Semmi öröm az arcotokon. A család pedig úgy tesz, mintha nem történne semmi, hiszen tudják, hogy veletek erről nem lehet beszélni, ti ebben túl okosak vagytok. Látni rajtatok, hogy nagyon is jól tudjátok, hogy ez az egész bűn. A szívetek is azt mondja, amit Isten parancsol, amit az Egyház mond, amit minden tisztalelkű ember érez. Csak nagyon gyengék vagytok, és az ösztön sodor benneteket, nem az örömbe, hanem a kudarcba, csalódásba, keserves szakításba, vagy ha a végén megházasodtok, egy gyökérben megfertőzött házaséletbe.

Neked is írja Louis Evely a „Szerelem és házasság”-ban: „Kedves lányom, ez a férfi még nem a tiéd. Nem te foltozod a zokniját, nem te főzöl neki, nem te mosogatsz utána, nem te viseled el rosszkedvét reggel és újságolvasását étkezés alatt. Milyen jogon tekinted ilyen körülmények között igazán férjednek? Ez nagyon veszélyes! Nemcsak azért, mert még elválhattok, hanem főként azért, mert ennek a férfinak megengeded, rászoktatod, hogy egy nővel, aki nem az övé, így bánjon. És te nem nyersz ezzel. Ne játsszatok házasságot, ha még nem vagytok házasok. Ha okosnak tartjátok, hogy valamilyen ok miatt még vártok a házasságkötéssel, akkor miért ne lenne okos várni, és nem úgy élni, mintha már házasok lennétek.

Én abban ismerem fel az igazi szeretetet, hogy olyan öröm egymással beszélgetni, hogy ez az öröm elűzi annak kényszerét, hogy egymással aludjatok. Meg kell őrizni a szabadságot és a másikét is. A szeretet oly tágas, oly alkotó és oly csodálatos, hogy nem jövünk zavarba, hogy kitöltsük az időt, mely adatott, hogy egymást megtanuljuk szeretni.”

A házasélet olyan nehéz, hogy oda hétpróbás emberek kellenek türelemből, áldozatkészségből, szenvedésből, várakozásból! Hogyan lesztek ti alkalmasok az igazi életre – nem erre az elfuserált játékocskára –, ha most nem tudtok várni, kicsit türelemmel lenni?

Hagyjátok abba az egészet, kezdjetek új életet, akkor lelkiatyád boldogan feloldoz, s Isten segítségével készüljetek az igazi, szentségi házasságra.

*

Torday Teri színművész: „Szerintem a szépség önmagában semmit sem ér! A fontos, hogy ha megjelenik valaki a színpadon, magára vonja a figyelmet. Csak az egyéniség, a karizmatikus személyiség vonzza a tekintetet, ami viszont egyáltalán nem a szépség függvénye. Én egészen fiatalon nagyok sokat szenvedtem amiatt, hogy nem a játékomra figyeltek.”