Kezdőlap A lelkiatya válaszol Soha, senki nem ér rá

Soha, senki nem ér rá

Özvegyasszony vagyok. Tehetetlen. Hogy létezik az, hogy senki sem segít rajtam? Bárkit kérek, nem ér rá, sok dolga van, fáradt. Ha mégis jön, nincs benne köszönet, morog, hogy elmarad ez, meg az. Még saját gyermekem is így tesz. Inkább nem szólok senkinek.

Miért ilyenek, akikhez fordulunk? Mert nemakarásnak nyögés a vége. Önző, szeretetlen, gőgös emberek. Borzalmas világ ez, ahol csak pénzért tesznek még egy gyufát is arrébb. Mindenért meg kell fizetni, a rokon, a szomszéd is tartja a markát. A köszönöm, a hálás szív nekik semmi. Ha mégis rááll a kérésre, panaszos a munkája. Elsorolja, mi minden várna rá, nézegeti az óráját, összevissza kapkod, vágja a keserű képeket. Biztos, hogy az ember nem kéri őt többé semmire, elég volt egyszer. A nemes lélek keresi, hol segíthet, még hálára sem tart igényt. A cserkészeknek ez az egyik törtvényük: A cserkész ahol tud, segít!

A másik ok a lustaság. Az ilyen ember nemcsak másnak nem dolgozik, saját munkáját sem végzi el. Élete nagy részét végigalussza. Üres kifogás, hogy rengeteg a tennivalója. Ha munkanélkülivé válik, akkor sem csinál otthon semmit. Én még egyet sem láttam vasárnap szentmisén, aki azelőtt panaszkodott, hogy nem tudja magát utolérni. A felkelés időpontjától függ, el lehet mindent végezni, csak nem délben kell felkelni. Viszont ehhez este idejében kell lefeküdni, nem tévét nézni éjfélig. A legnagyobb önámítás, ha azt hangoztatja, hogy ki kell pihennie magát. Izmaink, még az agyunk is elsorvad a tétlenségben. Pedig sajnos sok gyereket erre nevelnek a szülei. Nem egy közülük délig alszik. Sok ember elpocsékolja drága életét, pedig ilyen értelemben az idő pénz, a nekünk adott évek itt a földön nagy kincset jelentenek. Bezzeg, ha valamire kérik őket, ezer a kifogás és a nyafogás.

Pedig hihetetlen, hogy mit ki lehet hozni azokból az évtizedekből, amelyet a Jóisten nekünk adott. Ha megnézzük egy-egy író, művész munkáját, édesanya, édesapa életművét, nem győzünk csodálkozni: mikor vitte ezt végbe, hogy volt rá ideje. Szentjeink legalább három-négy órát imádkoztak naponta, mégis többet dolgoztak, alkottak, mint bárki más. És emellett – ez a lényeg – bárki hozzájuk fordult, teljes szívvel-lélekkel segítettek, nem nézték közben az órát, pénzt sem kértek érte, fel sem hánytorgatták, örültek, hogy tehettek egy kis jót.

Csak ehhez szépen, okosan be kell osztani a napot. Napirend! Már reggel pontosan el kell határozni, hogy mi a tennivaló. Sokan egy kutyanyelvre felírják, és amit teljesítettek, kihúzzák. Nincs kapkodás, sem unatkozás. Az embernek mind az agya, mind a teste hallatlan erőfeszítésre képes. Parányi részét használjuk és fejlesztjük ki annak, ami potenciálisan, tehát képességben, elrejtve bennünk van.

Don Bosco Szent Jánost, hogy kímélje magát, beutalták szanatóriumba. Mit felelt? „Ennek a sok fiúnak – ő volt a csavargók apostola – olyan szüksége van rám, mint egy falat kenyérre. Anyám egy életen át úgy dolgozott, mint egy igásló, és soha nem volt szanatóriumban. Olyan fából vagyok faragva, mint Ő.” Don Orione (†1940) az elhagyottakat gondozta. Utolsó szava, amit társainak mondott: „Állva akarok meghalni”.

Az ember alkotásra, munkára, önfeláldozásra született, legfőképp a szeretet gyakorlására, nem tétlenségre. Mindig van idő segíteni!

*

A hidegtől kevésbé szenvedek, mint az emberek ridegségétől és önző egoizmusától. Mindenki a maga kis világába van begubózva és nem törődik másokkal. Itt a legtöbben kutyát és macskát nevelnek. Az egymáshoz való kötődések igen lazák még a családokban is. Feltűnően sok a depressziós és a lelki sérült. Mennyivel könnyebb nektek az őserdő egyszerű népe között dolgoznotok.

(Egy missziós atya, aki Bécsben él)