Kedves Lelkiatya! Úgy alakult az életem, hogy öt saját gyermek mellett még két gyermek nevelőanyukája is lettem, akiknek meghalt az édesanyjuk. Ez egy szép, ám sokszor nehéz hivatás is egyben. Tudna esetleg olyan szenteket ajánlani, akiknek a példájából erőt meríthetnénk, esetleg közbenjárását kérhetnek? Akik szintén nem saját gyermekeiket nevelték, vagy valamilyen módon része volt az életüknek ez a dolog, esetleg árvákat fogadtak be?
Kedves Édesanya! Isten áldja meg Önt sokszorosan, amiért bőkezűen, nagylelkűen mondott igent a gyermekei életére, majd pedig az elhunyt édesanya gyermekeit is magához vette! Sok ilyen nagyszívű emberre volna szükség ebben a néha egyre önzőbbnek tűnő világban!
Árpád-házi Szent Erzsébet a maga 3 gyermeke mellett sok-sok árvának építtetett árvaházat a Wartburg-i vár alatti domboldalban. Szinte minden nap meglátogatta a gyerekeket, akik édesanyának szólították őt. Gyakran vitt nekik játékokat, ajándékokat. Szent László felnevelte az elűzött lengyel király Boleszló fiát Mieskót, majd amikor felnőtt, megszerezte neki apja trónját. Számtalan Szent létesített otthont árvák számára, így Páli Szent Vince vagy Prágai Szent Ágnes. Nem szentté avatott, de szentéletű asszony volt Henitsné Paizs Anna, aki négy fia mellé még örökbefogadott hármat, és olyan nagy hittel, szeretettel nevelte őket, hogy végül mind a hét fiából pap lett. Róla emlékezik meg Gárdonyi Géza a Paizs Anna c. versében.