Kezdőlap A lelkiatya válaszol A vatikáni valuta „árfolyama”

A vatikáni valuta „árfolyama”

Tele van a hócipőm, padlásom az „Isten áldja, fizesse meg”-gel. Inkább adnának pár forintot, ahelyett, hogy a „vatikáni valutával” fizetnek ki.

Minden attól függ, hogy ön hitetlen vagy hívő, vallástalan vagy vallásos. Valóban, egy hitetlen ember számára az Isten áldása, vagy az az ígéret, hogy imádkoznak érte, az égvilágon semmit sem jelent. Ha nincs egy hatalmas, jó Urunk, akkor mindez lehet a jóakaratnak, szeretetnek, ragaszkodásnak egy bizonyos jele, semmi több. Ezért oly veszedelmes kinevetni vagy megmosolyogni ezt a köszönetet. Aki ezt teszi, elárulja, hogy lényegében számára Isten segítsége, az imádság nem jelent semmit.

Viszont, ha valaki komolyan, igazán hisz, ez a „vatikáni valuta” milliószor többet ér az angol fontnál, a dollárnál, vagy bármilyen hatalmas összegű bankbetétnél.

Az élő Isten mindennél hatalmasabb és igazságosabb. Az Ő kezében vagyunk. Ő dönti el földi és túlvilági sorsunkat – természetesen érdemeink alapján. Ő képes úgynevezett „véletlenek” sorozatával úgy fordítani életünk menetét, ahogyan mi elterveztük. Képes a legnagyobb szenvedések között is olyan vigasztalást, lelki erőt adni, hogy aki ebben a világban járatlan, csak csodálkozik. Ez a Jóisten csodálatos segítsége, áldása.

Nos, ezt a rendkívüli isteni gondviselést, jóságot képes kieszközölni az ember kezében a leghatásosabb fegyver: az imádság. Szinte érthetetlen, de igaz: ez a picinyke porszem meg tudja változtatni a Leghatalmasabb akaratát. Ez akkor is így van, ha saját magamért imádkozom, de ebben ott rejtőzik egy jó adag önzés: Istenem, segíts meg engem! Ez egy kicsit rontja az ima erejét. De amikor másokért könyörgök, ez annyira tiszta, mert párosul az ima a szeretettel. Erre még sokkal jobban hajlik a Jóisten akarata, áldása.

Nem mindegy viszont, hogy ki imádkozik értem. Szent Jakab apostol így írja levelében (5,16): „Sokat ér az igaz ember állhatatos könyörgése”. Nagyon megnyugtató, ha egy jó ember imádkozik értünk. Ezért kérjük állandóan Szűz Mária, a szentek és meghalt hozzátartozóink közbenjáró imádságát. Az is biztos, hogy jobban figyel a Jóisten azoknak a könyörgésére, akik valamilyen módon közel állnak hozzánk. Különösen az édesanyák, édesapák, testvérek, barátok imája ér sokat. A papok kezét külön felszenteli a püspök olajjal, hogy Isten áldását esdjék le a népre.

Be kell vallanom, mindig meghatódom a szentmise végén, amikor azt mondom: Áldjon meg benneteket… közben jobb kezemmel keresztet rajzolok a hívekre. Csak jobb kezem fején maradt még használható véna, mindig abba adják az injekciót, infúziót. Sokat szenvedett kéz, szinte véres. Gondolom, ez a jobb így még áldottabbá teszi azokat, akik a szent cselekmény után kimennek az életbe.

Oly sok minden elválaszt bennünket azoktól, akiket szeretünk: távolság, halál. Gyakran teljesen tehetetlenek vagyunk, nem tudunk segíteni, pedig megszakad értük a szívünk. De a legfontosabb lehetőség megmarad: az egymásért végzett ima összekapcsol minket és hatalmas erő. Nem kell nekem más, csak imádkozzanak értem, kérjék rám a Jóisten áldását.

*

A térdelő, Istenhez imádkozó II. János Pál pápa elfeledteti velünk a názáreti bazilika túlzott pompáját. Csak egy idős, testében remegő embert látunk, aki tudatában van annak, hogy a körülötte lévő pompa és dicsőség nem védi meg a fájdalomtól és a legmélyebb emberi félelmektől. A hitetlenekre is nagy hatást gyakorol, sajnálják, hogy mindez elveszett az évszázadok során.