Történnek az emberrel úgynevezett „véletlen” dolgok, amit nem lehet megmagyarázni az események összejátszásával, csak a gondviselő Isten csodájával. Amikor levélírónkkal az alábbi esemény történt, aznap nem tudott dolgozni. Csak imádkozott. Mintha nem is a földön járt volna. Szűz Máriához, őrangyalához, kedves szentjeihez sóhajtozott szüntelen. Azért írta le az alábbi, szerinte „csodát”, hogy az olvasók is tanuljanak meg bízni, ha netán baj éri őket.
„A nyolcvanas évek elején egy családhoz mentem egy fontos ügyben. Tudtam, hogy a borjú nagyságú ebük mindig meg van kötve, mégis beszóltam. Mivel nem jött ki senki, bementem. A hátsó kapu is nyitva volt. Ekkor a kutya habzó szájjal, mérgesen, morogva jött felém, abban a pillanatban két lábra állt, ugrásra készen. Leírhatatlan, mennyire megijedtem.
Ekkor felkiáltottam: Szűzanyám, őrangyalom mentsetek meg, segítsetek! Amikor észhez tértem, lenéztem magam elé a földre. Ott feküdt, majdnem a lábamnál. Még a fejét is letette.
Kifelé menet, természetesen hátrafelé mentem. A kutya meg sem mozdult. A kapun kívül álltam meg egy fohászra.
Akik látták, mi történt velem, először azt gondolták, hogy a kutya megszelídült. Én ok nélkül ijedtem meg annyira. Hogy ezt bebizonyítsák, próbáltak szép nyugodtan bemenni az udvarra, közben pedig hízelegtek a kutyának. Az állat mind dühösebb lett, vicsorított, morgott veszettül.
Végre kijött a kutya gazdája. Asszonyának is nekitámadt. Szegény lélek menekült a megvadult állat elől a konyhába. Csak úgy sikerült megtennie ezt a pár lépést, hogy a szomszéd férfi, felébredvén, kiszaladt egy vödör vízzel, és szembe öntötte vele az állatot. Nemsokára jött a falu rendőre, pisztolyának célzott lövésével leterítette a most már életveszélyessé vált állatot. Belegondoltam: most én feküdnék holtan az udvar porában, ha rendkívüli módon nem segít meg az Isten.”
Az asszony, akit a kutya nem bántott, megrendült szívében. A gondviselő Isten különös segítségét kézzelfoghatóan megérezte. Talán nincs is ember, akinek ilyen élményben ne lett volna része! Gondolom, sok ember vallásosságát egy-egy ilyen eset erősítette meg.
*
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a terhem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott.
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret,
Jó barátom vagy testvérem.
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
(Reményik Sándor)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
