Kezdőlap Egyéb Veszélyeztetett lányok segítője – Boldog Maria Karłowska (1865–1935)

Veszélyeztetett lányok segítője – Boldog Maria Karłowska (1865–1935)

1865. szeptember 4-én született mélyen vallásos lengyel földbirtokos család tizenegyedik gyermekeként. Szülőhelye, Słupówka (ma: Karłowo) abban az időben a felosztott Lengyelország porosz fennhatóság alatt álló területéhez tartozott. Családjában, mint a legtöbb korabeli lengyel nemesi családban, nagy hangsúlyt fektettek a lengyel hagyományok őrzésére és ápolására. A Karłowski szülők is őszinte hazafias szellemben nevelték gyermekeiket. A családban uralkodó légkör, a családtagok közötti kölcsönös tisztelet és szeretet, a mély katolikus hit és jámborság, a fegyelem és a szülőföld iránti szeretet meghatározó tapasztalat volt Maria személyiségének és hivatásának alakulásában.

Anyagi nehézségek miatt szülei végül eladták a családi birtokot, és a jobb megélhetés reményében Poznańba költöztek. Maria Karłowska tehetséges és szorgalmas lány volt. Korán megmutatkozott jámbor lelkisége és mások szükségei iránti fogékonysága is. Szívesen töltötte szabad idejét imádsággal, és a gyakori szentáldozás is fontos volt számára. Tizenhét éves korában gyóntatója előtt holtig tartó tisztasági fogadalmat tett.

Ugyanebben az évben két hónap leforgása alatt vesztette el szüleit. Haláluk után Maria Berlinbe utazott, ahol elvégzett egy szabás-varrás tanfolyamot, hogy nővére varrodájában munkát vállalhasson. Miután hazatért, nővére a varrodában alkalmazott fiatal lányok betanításával bízta meg. Maria Karłowska ügyesen feltalálta magát a munkában és az életben egyaránt. Növendékei szerették és tisztelték. Számos karitatív akcióba is bekapcsolódott. Különösen fontosnak tartotta a többgyermekes, illetve a felbomlott vagy gondokkal küzdő családok támogatását. Saját tapasztalatból tudta, milyen nagy erőforrást jelent az összetartó család az egyén életében. Ugyanakkor a családnak a társadalomban betöltött fontos szerepét is felismerte. A munka, az imádság és a karitatív tevékenység teljes egészében kitöltötték Maria életét. Mégis úgy érezte, Isten valami mást, többet vár tőle. Imádkozott, és jelet kért Istentől, hogy felismerje igazi élethivatását. Az Úr meghallgatta imáját.

Maria egy nap egy fiatal prostituált lánnyal találkozott, aki kétségbeesetten tárta fel előtte a reménytelen helyzetét, kifejezve ugyanakkor őszinte vágyát a tisztességes élet után. Maria pedig megértette, hogy szavain keresztül az Úr szólt hozzá, feltárva előtte azt a hivatást, amit neki szánt, és amit régóta keresett. A lány szavain keresztül hirtelen megértette, mit jelentett Krisztus szava a kereszten: „Szomjazom”.

Mariát szíve mélyéig megindította annak a világnak drámája, amely a fiatal prostituálttal való találkozása által nyílt meg előtte. Úgy érezte, semmilyen áldozat nem lehet túl nagy ahhoz, hogy ezeket a szerencsétlen nőket kiszabadítsa az erkölcsi és anyagi romlás fertőjéből.    Ettől kezdve fáradságot nem sajnálva járta az utcákat, a kapualjakat, a temetőket, még a nyilvános házakba is elment, hogy minél több lelket megmenthessen. Megértette, hogy ezek a rossz útra tért nők is, mint minden ember, elsősorban szeretetre szomjaznak.

Apostoli küldetésében kezdetben egy pap ismerőse segítette, majd egy nyolcgyermekes édesanya sietett segítségére, aki egy szobát ajánlott fel azoknak a nőknek, akik szakítani akartak korábbi életmódjukkal. A szoba azonban hamarosan szűknek bizonyult. Maria közben azt is megértette, hogy ha tartós és valódi segítséget akar nyújtani védenceinek, ahhoz nemcsak a lakhatásukról, de megélhetésükről is gondoskodnia kell. Első lépésként egy négyszobás lakást bérelt ki, amelynek egyik szobáját kápolnává alakította. Egy másikban varrodát rendezett be, ahol a szabás-varrás alapjaira kezdte tanítani a veszélyeztetett sorsú lányokat. Hamarosan csatlakoztak hozzá első segítőtársai is, akikkel később az Isteni Gondviselés Pásztorlányai néven új szerzetesrendet alapított. Első közösségüket 1884. március 19-én jegyeztették be hivatalosan a Jó Pásztor Intézete néven.

Egy évvel az alakulás után, 1885-ben Winiaryban nyitottak új házat. Munkájukra mindenütt nagy szükség volt. Folyamatosan nőtt mind a támogatásra szorulók, mind a segítő szándékú támogatók száma. Maria az apostoli munkával párhuzamosan a rend hivatalos jóváhagyásáért harcolt ezekben az években. Az egyházi jóváhagyást végül 1909-ben kapták meg. Az első nővérek azonban már 1902-ben letették szerzetesi fogadalmaikat. A hagyományos szerzetesi fogadalmak mellett külön fogadalommal kötelezték el magukat az erkölcsileg veszélyeztetett lányok és nők közötti apostoli munkára. A hivatalos jóváhagyás új lendületet adott a rend növekedésének. Egymás után nyitották új házaikat, ahol munkát, megélhetést és megfelelő nevelést biztosítottak a veszélyeztetett sorsú nők, illetve életmódjukkal szakítani vágyó prostituáltak számára.

Maria nagy szeretettel és türelemmel vezette a rábízottakat. Anyai szívvel gondoskodott a veszélyeztetett nőkről és nővértársait, lelki leányait is ebben a lelkületben képezte. Az volt a célja, hogy intézeteikben a munkalehetőségen kívül családi légkört, szerető és megértő közösséget is biztosítsanak a rájuk bízottaknak.

A prostituáltak közötti apostoli munka egyik úttörőjeként ismert Maria Karłowska 1935. március 25-én hunyt el. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997-es lengyelországi zarándokútján.

Koncz Éva