Erdődy Imre atya elmélkedése egy, a mai társadalmat is súlyosan érintő problémáról.
A börtön azért is áll közel hozzám, mert édesapám rendőrfelügyelő volt, és otthon mindig a bűnözőkről hallottam. A kommunizmus alatt jó párszor nekem is ígérgették, hogy becsukják mögöttem az ajtót, lelkileg fel is készültem rá. Igaz, hogy sittre nem kerültem, de a rendszerváltás után egy ideig bejártam a rabokhoz, hogy tanítgassam őket. Olyan rossz látni, hogy élő embereket úgy tartanak, mint a vadállatokat, erős vasrácsok között és egy jó szót nem kapnak. Tudom, hogy óriási gondja ez a társadalomnak, de nem lehet őket eltüntetni a föld színéről, vagy halálukig lakat alatt tartani. Egyetlen megoldás lenne, ha büntetésük leteltével megjavulva jönnének ki a börtönből. Most az a nagy panasz, hogy még nagyobb vagánnyá képezik ki egymást, veszedelmesebbek a kiszabadultak, mint annakelőtte.
Az lenne tehát a legfontosabb, hogy odabent nem megvadítani, hanem megszelídíteni kellene vad ösztöneiket. Ezt rettentő szigorúsággal nem lehet elérni, hanem csak jósággal és szelídséggel. Ezért fordít az egyház nagy gondot a börtönpasztorációra, a rabok vallásos életére. Ezért szeretné ez a fontos mozgalom elérni, hogy minden rab kapjon legalább jeles ünnepekre névre szóló szeretetcsomagot. Megvan annak az oka, hogy a Szentatya egy-egy lelkipásztori útja alkalmával mindig szakít arra időt, hogy legalább egy börtönt meglátogasson és beszéljen a fogvatartottaknak.
Példaképünk a jobb lator, aki a kereszten beismerte, megérdemelte ezt a borzalmas kivégzést, de megbánta aljas életét és kérte az Úr Jézust, hogy vigye magával a mennyországba. Ő lett az első ember, akit szentté avattak, hiszen Jézus azt mondta neki: „Még ma velem leszel a Paradicsomban”.
Mielőtt követ dobnánk rájuk, meg kell gondolni, ki a hibás azért, hogy bűnözők lettek. Nem mentem fel őket, de azért a szülő, a környezete, a társadalom igazságtalanságai, melyek miatt még a mi kezünk is ökölbe szorul, is hibásak. Azonkívül 40 éven át gyűlöletre neveltek mindenkit, osztályharcra; jóságról, szelídségről ki hallott akkor?
Ők is egy kis irgalmat kérnek!
Katolikus Kalendárium, 2000