A fájdalom elidegeníthetetlen része az életünknek. Istentől kapott keresztjeink azonban nem hiábavalók, legvégül minden szenvedésünk értelmet nyer – ha nem is feltétlenül ezen a világon. Erről szól ez az egyenes, számos kérdést felvető írás is.
Uram, nem nevethetsz rajtunk, túl nagy vagy ahhoz. Ellenkezőleg, sírnod kell kínjaink miatt. Eléggé jóságos és irgalmas vagy, hogy velünk együtt sírj. Fiad is, aki hozzánk jött, sírt városaink, halottaink, sírjaink fölött.
Te magad teremtetted a fájdalmat és a bánatot. De hogyan tudsz akkor felette sírni? A Te világodat borítja be a szenvedés, mint valami sötét felhő, amely soha nem oszlik széjjel. Mint egy gyászos, fekete kendő, úgy takarja be minden teremtményedet a fájdalom. Igen, a fájdalom minden lehetséges fokozatban: kín, félelem, iszonyat, borzalom. És ez mind Tőled származik.
A természet törvényeit a szenvedésre alapoztad. Így kell ennek lennie? Ha már az élőlényeknek egymást kell felfalniuk, egymásból kell élniük, miért kell ennek oly kegyetlenséggel megtörténni? Mennyi halálhörgés, mennyi életért való rettegés, mennyi őrült szenvedés szövi át a Te éjszakáidat! És élőlényeid minél magasabbra emelkednek a létezés létráján, annál jobban szenvednek. Egymásnak annál több szenvedést okoznak, minél inkább megközelítik a léleknek, a Te lelkednek a magasságát. Nemcsak azért, mert ebben a tökéletességben már jobban tudnak harcolni, fegyvert élesíteni, hanem egyszerűen azért, mert gonosszá válnak – a Te világod csúcsán megjelenik az ember, és ő gonoszabb lesz minden vadállatnál. Gonoszságában kitalál és megteremt egy új világot, amely tele van kínnal, és ezt a poklot egészen egyedül és a maga erejéből meg is gyújtja.
Teremtményeid minél finomabbak, fejlettebbek, annál inkább érzékenyebbek a fájdalomra is. Ha életre kelnek, pont a szenvedésre ébrednek fel. Ha egy buta, ostoba életfokon meg tudnának maradni, sokkal kevesebbet éreznének ebből. De a fejlődés törvénye, melyet Te oltottál beléjük, arra kényszeríti őket, hogy felálljanak, felfelé kússzanak és szemüket kinyissák, de csak azért, hogy lássák a kegyetlenséget, a számtalan kínt, mely gyötri őket.
„Minden szenvedésnek természetes szerkezete az, ami a Golgotáé: húsvétot hordoz magában.”
Fotó: Pixabay