A kereszt áll, míg forog a Föld

Ötszáz éve, 1524-ben kezdte írni a Veszprém vármegyei városlődi karthauzi kolostorban egy délvidéki, magyar származású, Rómában is megfordult tudós, művelt, buzgó szerzetes ékes magyar nyelven a prédikációkat és a legendákat tartalmazó igen értékes művét, melyet az Érdy Kódex őrzött meg az utókornak, a szerző pedig a Karthauzi Névtelen szerzetesként vált ismertté az irodalmunk világában.

A némaságot, a csendet, a befelé fordulást szerető szerzetesrendet a kölni születésű reimsi kanonok, Szent Brunó (1030–1101) alapította meg 1084-ben hat társával a remete életet élő szerzetesek számára.

A karthauziak a fölösleges beszéd mellőzését, az értelmes és bölcs csendességet, a kemény böjtöt, a buzgó magán és közös imádság végzését derűs lélekkel fogadták és teljesítették. A szerzetesrendet, annak működését 1170-ben III. Sándor pápa erősítette meg. A „Néma Barátok” szerzetesei: atyák és testvérek a kolostor területén álló kis magányos házacskában éltek és élnek napjainkban is. Az életüket a szorgalmas munka, az elmélyült tanulás, az értékes könyvek másolása, fordítása és írása tette értékessé és áldottá.

A karthauzi rend tudós tagjai irodalmi munkásságukért nem fogadtak el aranyat vagy ezüstöt, csak bőrt és pergament, hogy minél több értékes könyv kerüljön ki a kolostor falai közül.

Szent Brunó rendje gyorsan elterjedt Európában. 1360-ban a karthauzi szerzetesek 16 tartományban, 200 férfi és női kolostorban éltek, a rendtagok száma a 10 000-hez közelített.

Hazánkban a karthauzi szerzetesek IV. Béla királyunk (1235–1270) uralkodása alatt telepedtek le és találtak otthonra. Neves kolostoruk működött: Ercsényben, a Szepes vármegyei Lethonban, a Dunajec közeli Lehniczben, az Eger környéki Felsőtárkányban és Lövöldén.

A veszprémi püspökséghez tartozó, a Szent Mihály völgyében fekvő lövöldei (Városlőd) karthauzi kolostort 1378-ban alapították. Az egyházmegyei történészek az alapítás évét 1364-re datálják.

A lövöldei kolostorban sok szerzetes élt, a török előtti békekorban 150 szerzetes tevékenykedett a híressé vált rendházban. A városlődi remeték virágzóvá tették a környék mezőgazdaságát, a kertművelést, a gyümölcs- és szőlőművelést, az állattartást, a juhtenyésztést, a tejtermékek használatát, a gyapjú és a báránybőr készítését, a szövést és a fonást. A rendtagok számára szigorú előírás volt az elmélyült tanulás, tanítás, a könyvek készítése, a könyvkötészet és a kegytárgyak művészi elkészítése.

A híres lövöldei kolostor jótevői közé tartozott Hunyadi János kormányzó özvegye, Szilágyi Erzsébet. Amikor Mátyás király fogságban volt, a kiszabadulásáért buzgón imádkoztak, szentmisét mutattak be érte és a kivégzett Hunyadi László lelki üdvéért.

Amikor a rab Hunyadi Mátyásból hazánk királya lett, az ifjú uralkodó az édesanyjával személyesen köszönte meg a lövöldei karthauziak imádságait, lelki segítségüket és a számos szentmise bemutatását.

A hazánkban áldásosan működő karthauzi kolostorok a török elnyomás és a reformáció térhódításakor szűntek meg létezni. A lövöldei rendház 1552-ben Veszprém elfoglalásakor osztozott a püspöki székváros szomorú és tragikus sorsában. A lövöldei barátok hangja végleg elnémult, az áldott csend helyett a halál némasága szőtte át az egykor virágzó szerzetesek otthonát.

Jelenleg a világban 18 karthauzi rendház működik, és benne 400 szerzetes él. Hazánkhoz legközelebb Szlovéniában, Ple­ter­jén találkozunk Szent Brunó fiaival. A példásan működő karthauzi kolostort 1407-ben alapították. 1471-ben a törökök elpusztították. 1595 és 1773 között a kolostort a jezsuiták fölépítették és működtek benne. Ellátták a környék lelkipásztori szolgálatát. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatása után a kolostort államosították, 1891-ig az állam birtokában volt. 1899-ben költöztek be régi otthonukba a karthauzi szerzetesek. A rendházuk a katolikus egyház és a szlovén katolikusok kedves vallási színfoltja. Évente a zarándokok, turisták és látogatók keresik föl az ősi, szent helyet. Az érdekesség kedvéért örömmel jegyezzük meg, hogy a pleterjei rendháznak van egy magyar szerzetese is.

A rendház szerzetesei évszázadok óta élnek és valósítják meg a karthauzi szerzetesek célkitűzéseit. „Hivatásunk, hogy megmaradjunk cellánk csöndjében és magányában. Ez az a szent hely, ahol Isten társalog a szolgáival. Isten igéje itt egyesíti magával a hűséges lelkeket, itt egyesül a Föld és az Ég, az emberi és az isteni.”

A karthauzi rend jelmondata, mely a pleterjei templom bejárata fölött olvasható, örök igazságot hirdet, és elgondolkodtatja a látogatót: STAT CRUX, DUM VOLVITUR ORBIS! A kereszt áll, míg forog a Föld.

Marics József

(A cikk megjelent a Keresztény Élet hetilap karácsonyi számában)