Kezdőlap Az év minden napjára A kevélység orvosságai (2.)

A kevélység orvosságai (2.)

A kevélység orvosságai
A kevélység nagy orvossága, ha elismerjük, hogy Isten minden jónak szerzője, és ezért neki jár minden tisztesség és dicsőség. A tökéletesség felé törekvők elmélkedjenek sokat arról, hogy semmi sem vagyok, semmit sem tehetek, semmit sem érek.

Az írás első részét itt olvashatják el.

3. Nem érek semmit

Igaz, ha szemügyre veszem azt, amit Isten belém helyezett, amit cselekszik bennem kegyelmével, nagy érték vagyok. Mert annyit érek, mint amennyibe kerültem: én pedig az Isten vérébe kerültem. De kié a dicsőség az én megváltásomért, az enyém, vagy az Istené? A felelet nem nehéz.
De elvégre is – mondja a legyőzött önszeretet –, van nekem is valami tulajdonom, ami értéket ad cselekvéseimnek: a szabad közreműködésem az isteni kegyelemmel. Bizonyos, hogy nekünk is van valami részünk érdemeinkben, de nem főrészünk. Hiszen ez a szabad közreműködés nem egyéb, mint működtetése azoknak a képességeinknek, amelyeket Isten ingyenesen adott nekünk, és abban a pillanatban is, amikor szabad beleegyezésünket adjuk, Isten a főcselekvő, aki működik bennünk. És ha egyszer együttműködünk is a kegyelemmel, hányszor utasítjuk el magunktól, hányszor működünk együtt vele tökéletlenül! Valóban, ezen a téren nincs mit dicsekednünk, hanem meg kell szégyenülnünk.
Amikor egy jeles mester megfestett egy képet, azt neki tulajdonítják, és nem azoknak a harmad-negyedrangú piktoroknak, akik segítségére voltak. Sokkal inkább kell tehát a mi érdemeinket Istennek tulajdonítanunk mint első létrehozónak, mert, ahogyan szépen mondja Szent Ágoston: amikor Isten megjutalmazza a mi érdemeinket, a maga adományait jutalmazza meg.
Nekünk tehát, mivel bűnösök vagyunk, nemcsak nem kell keresni mások becsülését, hanem meg kell vetni önmagunkat, és szívesen kell fogadni minden megalázást, amelyet Isten reánk bocsát.