A kevélység orvosságai (I.)

A kevélység nagy orvossága, ha elismerjük, hogy Isten minden jónak szerzője, és ezért neki jár minden tisztesség és dicsőség. A tökéletesség felé törekvők elmélkedjenek sokat arról, hogy semmi sem vagyok, semmit sem tehetek, semmit sem érek.

1. Semmi sem vagyok

Igaz, hogy tetszett az isteni jóságnak kiválasztani engem a létre milliárdnyi lehető közül; életet, halhatatlan lelket adott nekem, amiért áldanom kell mindennapjaimban. De a semmiből vétettem, és önsúlyomnál fogva a semmibe törekszem vissza. Ha Teremtőm állandó fenntartó munkájával meg nem óvna, oda buknék vissza menthetetlenül. A létem tehát nem az enyém, hanem egészen az Istené.
Az a lét, amelyet Isten nekem adott, élő valóság, végtelen nagy jótétemény, amelyért nem adhatok hálát soha elegendően. De bármilyen csodás is legyen ez a lét, az Isten létével összehasonlítva olyan, mint a semmi: esetleges lét, amely eltűnhet anélkül, hogy hiányoznék valami is a mindenség tökéletességéből. Ez csak amolyan kikölcsönzött lét, amelyet csak úgy adott nekem az Isten, hogy fenntartotta magának a föltétlen birtokjogot valóságom fölött. Ez a lét törékeny valóság, amely önmagában meg sem állhat, hanem Istennek kell minden pillanatban fenntartania.
Ez a lét tehát lényegénél fogva függ Istentől, és nincs más létcélja, minthogy kinyilvánítsa Isten dicsőségét. Ha tehát elfelejtjük ezt a függést, és úgy cselekszünk, mintha jó tulajdonságaink tulajdonunk volnának, azokkal dicsekedni érthetetlen ostobaság, őrültség és igazságtalanság.

2. Nem tehetek semmit

Igaz, hogy értékes képességeket kaptam Istentől, amelyekkel megismerhetem az igazságot és szerethetem a jóságot, de magamtól, a magam kezdeményezéséből mégsem tehetek semmit.
Nem tudok sem megindulni, sem haladni. A természetes rendben ehhez Isten közreműködése szükséges, a természetfölötti rendben Isten segítő kegyelme. Ezek nélkül egy üdvös gondolatom, egy jó kívánságom sem támadhatna. És ezt tudva, büszkélkedhetem-e ezekkel a képességekkel, mintha azok teljesen az én tulajdonom volnának? Ez is hálátlanság, őrültség és igazságtalanság volna.

Az írás második részét itt olvashatják el.

Fotó: Unsplash