Kezdőlap Egyéb A kitaszítottak segítője – Cottolengo Szent József

A kitaszítottak segítője – Cottolengo Szent József

Cottolengo Szent József mélyen vallásos olasz család elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot 1786. május 3-án egy piemonti kisvárosban, Brában. Tizenegy testvére közül két öccse is a papi hivatást választotta. Egyikük egyházmegyés pap, a másik domonkos szerzetes lett. Ez is tanúsítja a családban uralkodó hiteles keresztény szellemiséget. Különösen mély hatást gyakorolt a gyerekekre édesanyjuk szeretete a szegények és betegek iránt. Az evangéliumi irgalmas szeretet igazi példaképe volt számukra. A szülők által elvetett jó magok József szívében termékeny talajra találtak. Már gyermekként megmutatkozott mások szükségei iránti fogékonysága, segítőkészsége, a rászorulók iránti kivételes szeretete.

A társadalmi körülmények szintén meghatározták a későbbi szent életét és apostoli küldetését. Zűrzavaros időben, a francia forradalom utáni háborús korszakban élt. Filozófiai tanulmányait és a teológia első évét is otthonról végezte. A szemináriumok ugyanis zárva voltak. Csak 1805-ben iratkozhatott be az újra megnyitott asti szemináriumba. Kitartó szorgalmának köszönhetően a nehézségek ellenére kiváló eredménnyel végezte tanulmányait. Már kispapként nagy gondot fordított jelleme fejlesztésére is.

1811-ben szentelték pappá Torinóban. Rövid ideig káplánként szolgált szülővárosában, majd egy vidéki plébánián. Úgy érezte, megtalálta hivatását, mivel szíve mélyén régóta arra vágyott, hogy egy falusi plébánián szolgálhassa a lelkek üdvösségét. Isten azonban más útra hívta. Paptársai fedezték fel először a benne rejtőző kiaknázatlan képességeket, és buzdították, hogy képezze tovább magát. Be is iratkozott a torinói egyetem teológiai karára, ahol 1816-ban doktori címet szerzett. Ezután rövid ideig szülővárosában szolgált, majd 1818-ban püspöke a torinói Corpus Domini-templom káptalanjának kanonokává nevezte ki. A következő kilenc évben fő feladata az imádság, a prédikálás és a gyóntatás volt. Szabad idejét már ekkor is elsősorban a szegények gondozásának szentelte.

1827-ben egy váratlan esemény hozott életében radikális változást, feltárva előtte igazi hivatását. Egy lyoni család átutazóban volt Torinóban, amikor a várandós édesanya hirtelen megbetegedett. A helyi kórházban nem fogadták, mivel tbc-s volt. Féltek, hogy a többi beteget megfertőzi. A család végül egy nyomorúságos barakkban talált menedéket, ahol az asszony állapota válságosra fordult.    József kanonokot hívták a haldoklóhoz, akit mélyen megérintett a család tragédiája. Ellátta az asszonyt a szentségekkel, mellette maradt haláláig, vigasztalta a férjet és az árvákat. Ez után az eset után határozta el, hogy életét egészen a társadalom által kitaszítottaknak szenteli.

Megvásárolt egy házat a templom közelében, ahová hajléktalan szegényeket és betegeket fogadott be. A betegek gondozására hamarosan jelentkezett egy fiatal özvegyasszony, Maria Nasi Pullini. Később egyre több fiatal lány csatlakozott hozzá. A ház rövid időn belül szűknek bizonyult, ezért József újabb elhagyott épületeket vásárolt. Az egész városból tódultak a rászorulók, akiket itt szeretettel, igazi családtagokként fogadtak. A szomszédok közül azonban sokan gyanakodva nézték a nincstelen, szerencsétlen és beteg embereket, akiket a társadalom szerencsésebb rétegei kitaszítottak maguk közül. Amikor a környéken kitört a kolerajárvány, különösen felerősödött az ellenséges hangulat. Végül a városi vezetés elrendelte a házak bezárását. Féltek, hogy a járvány gócpontjává válhatnak.

József ekkor Torino egyik szegényebb negyedébe költöztette át pártfogoltjait. Műve tovább gyarapodott, egymás után nyitotta meg új házait, ahol minden kitaszított, rászoruló ember otthonra lelt. József tudatosan törekedett rá, hogy a befogadott emberek ne csak lakhatási és megélhetési lehetőséget találjanak házaiban, de olyan közeget is, ahol tisztelet és szeretet uralkodik. Az alapító idővel minden egyes sérült csoportot külön házakban helyezett el, és ezek tagjait családoknak nevezte. Műve gyarapodását segítőkész emberek támogatták. József kiváló szervező volt, és rendkívül jó adottsága volt ahhoz, hogy másokat is a jó szolgálatába állítson. Munkatársaiból idővel több kongregációt alapított. A különböző szolgálatokat végző aktív közösségek mellett az örökimádó apácák imáikkal támogatták a mű kegyelmi hátterét. A Gondviselés Kis Háza, ahogy első otthonát nevezte, néhány év alatt hatalmas központtá alakult. A szegények és a testi betegségekkel küzdő emberek mellett befogadtak árvákat és magányos öregeket, utcalányokat és pszichésen sérült embereket is. Az alapító szíve nyitva állt a társadalom minden nyomorúsága előtt.

Cottolengo Szent József földi életét testvére otthonában fejezte be Chieriben, 1842. április 30-án. Tisztelete halála után is tovább élt. Hivatalosan 1917-ben avatta boldoggá az Egyház. 1934-ben XI. Piusz pápa a szentek sorába iktatta.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

MEGOSZTÁS
Előző cikkApa ott van a szívedben
Következő cikkMindennapi csodák