Kezdőlap Egyéb A könyvnek múltja, jelene és jövője van – Találkozás Kucsák Gábor könyvkötőmesterrel

A könyvnek múltja, jelene és jövője van – Találkozás Kucsák Gábor könyvkötőmesterrel

1973 óta vezeti a könyvkötészetét Kucsák Gábor. Számos vallási témájú könyvet adott ki. A Váci Polgár című havilap szerkesztője, a váci Kolping Család elnöke. Munkásságáért Marton Zsolt váci megyéspüspöktől október 20-án, a váci Credo Házban vehette át a Migazzi Kristóf érsek-püspökről elnevezett díjat.

„1947-ben születtem Vácott. Édesapám vasöntő, édesanyám pedig női kalapos szakmát tanult. Ketten voltunk testvérek bátyámmal. Nagyon szerény körülmények között nőttünk föl. Úgy is mondhatnám, szegények voltunk. Szoba-konyhás lakásban éltünk, fürdőszobát a lavór jelentette, íróasztalunk a „hokedli” volt, mellékhelyiség az udvar végén közösen a hét lakónak. Ezektől függetlenül szép gyermekkorunk volt. Bátyámmal kicsi gyerekkorunktól jártunk ministrálni. Iskolai hittanra édesanyám mindig beíratott bennünket.

Hálával és szeretettel gondolok szüleimre és testvéremre. A Jóisten áldja meg őket! Szeretettel gondolok hitoktatóimra, Oláh Antal és Visnyei Lajos atyákra. De meghatározó volt Boda László, Szilléri László atya. A fent említett atyák mind doktori címet is viseltek, de soha nem büszkélkedtek vele. Emlékszem, hogy egyedüli gyerekként az osztályban nem avattak fel úttörőnek. Pedig kötelező lett volna. Édesanyám határozott kiállása ma is példa előttem.

Az Esztergomi Ferences Gimnáziumba jártam középiskolába. Meghatározó négy évet jelentett az életemben 1961–65-ig. Micsoda cudar idők voltak, de mi ebből keveset éreztünk. Nagyszerű osztállyá kovácsolódtunk össze. Sokat lehetne beszélni róla, számos neves, derék ember került ki osztályunkból” – emlékszik gyerekkorára Kucsák Gábor.

Érettségi után Váci (Czibolya) György könyvkötőmester műhelyében könyvkötő szakmát tanult. Hét és fél évet dolgozott a mesternél. Váci György (1919–1995) ferences testvérként a Váci Kapisztrán Nyomdában dolgozott. Az államosítás és a rendek feloszlatása után sikerült neki iparengedélyt kapnia.

„Szép idő volt, nagyszerű barátokra találtam. A barátság ma is tart. 1973-tól lettem önálló, abban az udvarban, ahol gyerekként játszhattam, ott lett a műhelyem a garázsból kialakítva, itt dolgozom ma is. Szerdai napon kaptam meg az iparengedélyt. Szerda – Szent József napja. Édesanyám egy Szent Család képet hozott ki a műhelybe és azt mondta: Én a műhelyedet Szent Józsefre bíztam, tedd te is ezt. Szent József az iparosok védelmezője, hisz ő maga is kétkezi munkás volt, akire a Mennyei Atya rábízta szent Fiát. Akkor hidd el, neked is jó patrónusod lesz. A kép ma is ott van a falon és azóta minden március 19-e munkaszünet, fizetett ünnep a műhelyemben. Hathatós segítségét sokszor megtapasztaltam munkatársaimmal együtt, nehéz és igen nehéz időkben.

Családunkban nincs hagyománya a könyvkötő szakmának. Én voltam az, aki elkezdte és talán én is fejezem be, majd meglátjuk. A nyomtatott sajtónak leáldozott? Nem hiszem, inkább azt gondolom, hogy hamarabb dől össze a virtuális világ és vesznek el majd értékes anyagok, minthogy a könyv, a papír alapú dokumentumok esnek áldozatul. Látható, hogy a flopikat már meg sem tudjuk nyitni. A könyvnek múltja jelene és jövője van. Itt megjegyzem, hogy hihetetlen nagy élmény egy könyv születése. A gondolatból írás születik, az írás rendezve, szedve, szerkesztve, nyomtatva lesz, majd pedig kötve. Sok-sok tervezés, munka, figyelem ügyesség, szorgalom kell hozzá. Szeretni kell, amit csinál az ember, ez a titok. Közben pedig olyan értékekre talál az ember a szerzőkben, megrendelőkben, amelyek mély nyomot hagynak benne.

1975-ben nősültem, házasságunkból két lányom született, Mónika és Orsolya. Ma mindketten révbe jutott családanyák. Öt unokám született. Nagyon büszke vagyok a családomra.

2010-ben, három hónap alatt drága feleségem, Mónika meghalt. Öt év egyedüllét után találkoztam Margóval, aki szinte drámaian ugyanúgy járt, mint én. Férje szintén három hónap alatt búcsúzott az élettől. Hasonló szép családi életet éltek ők is. Mivel az értékeink ugyanazok, úgy döntöttünk, hogy szentségi házasságot kötünk. Margónak is két lánya született: Bernadett és Nikolett. Ők is szép családi életet élnek, Nikolett sajnos tőlünk távol, Új -Zélandon lakik, ahol két unoka cseperedik.

Templomba 1975 óta a váci székesegyházba járunk. 1993 óta működik Vácott a Kolping Család, melyet Béla bátyám alapított és húsz évig elnöke volt. Megalakulása óta tevékenyen részt veszek a munkájában. Ez egy élő közösség, színes, tartalmas programokkal veszünk részt a város hit- és közéletében. Bátyám halála után átvettem a vezetését. Hit, család, munka tökéletes hármas!

Mikor megtudtam Bartos Ferenctől, a Migazzi Alapítvány elnökétől, hogy engem jelöltek a Migazzi-díjra, kicsúszott a számon: tévedni emberi dolog. Hisz semmi mást nem csináltam, mint amit a lelkiismeretem diktált… A díj átadásakor három dolgot emeltek ki: A szakmában elért eredményeket, kiemelve a katolikus könyvek nyomtatását. A Kolping Családban, valamint a Vác Városért Alapítványban végzett közösségi munkát. Ennek az alapítványnak vezetője vagyok és ez adja ki az 1994-ben indult a Váci Polgár című Pro Urbe díjas keresztény, polgári értékeket képviselő lapot, melyet kezdetektől nálam nyomtatnak. A főszerkesztőnk halála után, immár két éve felelős szerkesztője is lettem. Ez egyedül nem megy, ehhez kell egy nagyszerű szerkesztőség. Kellenek elkötelezett emberek, akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül önzetlenül végzik munkájukat.

Teréz anya gondolata jutott és jut gyakran eszembe: Ebben az életben nem csinálhatunk nagy dolgokat, csak kis dolgokat csinálhatunk, nagy szeretettel.

Kedves szentírási idézetem, a Szeretethimnusz szinte minden szava mélyen él bennem: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély… Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 13,4,7)

Rózsásné Kubányi Andrea

A cikk a Keresztény Élet hetilap február 28-i lapszámában jelent meg.

Ha érdekesnek találta Kucsák Gábor könyvkötőmesterrel készült beszélgetésünk, ne felejtse el megosztani!

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Kucsák Gábor