A leánynevelés kiemelkedő alakja – Karolina Gerhardinger (1797–1879)

„Ha a kereszt időnként egész súllyal rátok nehezedik, siessetek az Oltáriszentségben jelen levő Jézushoz. Neki panaszoljátok el gondotokat, bajotokat – esetleg az éjszakai órák imádságos csendjében. Sosem fogtok vigasztalás, megvilágosodás nélkül távozni” – ezekkel a szavakkal bátorította nővéreit a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek alapítónője Karolina Gerhardinger, aki maga is gyakran virrasztott éjszakánként a tabernákulum előtt, hogy megismerje Isten akaratát és erőt merítsen annak megvalósításához.

Karolina Gerhardinger 1797. június 20-án született Regensburg külvárosában gazdag polgári családban. Szülei egyetlen gyermeke volt. Tanulmányait a Notre-Dame nővérek által vezetett elemi iskolában kezdte meg szülővárosában. Tizenkét éves volt, amikor 1809-ben az állam feloszlatta a zárdát.

A tehetséges fiatal lány lelki vezetője, Michael Wittmann támogatásával folytatta tovább tanulmányait, tanítónői diplomát szerzett, majd két társával együtt tizenöt éves korában tanítani kezdett ugyanabban az iskolában, ahol nemrég maga is tanult. 1815-ben fogalmazódott meg benne a vágy a szerzetesi élet után. Lelki vezetője tanácsára társaival együtt elkezdtek a Notre-Dame Nővérek szabályai szerint élni. Karolinának az első időktől kezdve sok nehézséggel kellett megküzdenie. Két társa rövid időn belül elhagyta a közösséget. Hamarosan azonban másik két lány társult hozzá. Belőlük alakult ki a későbbi rend első igazi magja. A kis közösség fáradhatatlanul dolgozott. Szívügyüknek érezték a szegény gyermekek, elsősorban a lányifjúság nevelését. Újszerű módszereket alkalmaztak, bevezették az ének- és rajzoktatást, a lányokkal külön egyletekben foglalkoztak, kirándulásokat és más szabadidős programokat szerveztek.

A korabeli Bajorországban a társadalmi és kulturális élet, ezen belül az oktatásügy is jelentős átalakuláson ment át. A szerzetesrendek feloszlatásával párhuzamosan megpróbáltak minden iskolát állami felügyelet alá vonni. Elrendelték az általános tankötelezettséget, ám annak megvalósítása szinte mindenütt akadályokba ütközött. Kevés volt a szakképzett tanító és az iskola is. Végül az állam és az egyház között megszületett a konkordátum, amely engedélyezte néhány kolostor újraszervezését. Ezzel megnyílt a lehetőség Karolina és társai előtt is, hogy valóra váltsák álmukat, és végre hivatalosan is rendi keretek között folytathassák tevékenységüket.

Wittmann püspök 1833-ban bekövetkezett halála után Karolina fő tanácsadója és pártfogója a bécsi udvari lelkész, Sebastian Job lett. Az ő segítségével nyitotta meg első saját iskoláját Nuenburgban, amely a Szegény Iskolanővérek Rendjének bölcsője lett. 1834-ben Sebastian Job halálával újabb veszteség érte az alakuló rendet. Karolina azonban minden nehézség és megpróbáltatás között is állhatatosan kitartott. 1834-ben rendje működéséhez sikerült megszereznie a bajor király és a regensburgi püspök jóváhagyását is. A következő évben, 1835. november 15-én végre letehette szerzetesi örök fogadalmát. Szerzetesi neve Jézusról nevezett Mária Terézia lett. Ettől kezdve Terézia anya hivatalosan is az új rend elöljárójaként folytatta állhatatos munkáját a katolikus lánynevelés terén. Húszéves kitartó munkája végre meghozta gyümölcsét. Az új rend gyors fejlődésnek indult. Anyaházuk 1841-től Münchenben működött. Egymás után nyitották házaikat Bajorország különböző településein, majd az ország határain túl is. 1847-ben Terézia anya öt nővértársával elindult Észak-Amerikába. Baltimore-ban nyitotta meg a rend első amerikai házát.

Az alapítónő bátorsága, ugyanakkor rugalmassága és igazi missziós lelkülete is megmutatkozott abban, ahogy a dinamikusan fejlődő rend tevékenységét irányította. Amerikában egy 23 éves nővérre bízta az új alapításokat. Minden országban a helyi igények figyelembe vételével alapított új intézményeket: árvaházakat, óvodákat, zeneiskolát.

Miután 1848-ban Amerikából visszatért Münchenbe, elsősorban a rend pápai jóváhagyásáért harcolt. Szabályaikat kezdetben a Notre-Dame nővérek szabályai alapján fogalmazta meg, később azonban megértette, hogy az elsősorban a szegények szolgálatára elköteleződött kisebb közösségeik nehezen tudnák követni ezeket az előírásokat. Mivel első közösségük akkor már mintegy húsz éve működött, végül saját tapasztalataik alapján állította össze új szabályzatukat. 1865. december 15-én kapták meg a végleges pápai jóváhagyást.

A következő évek újabb megpróbáltatások elé állították az alapítónőt és az akkor már virágzó rendet. Bismarck politikája ismét a rendi közösségek tevékenységének ellehetetlenítésére törekedett. Az iskolanővéreknek is be kellett zárniuk több házukat. Terézia anya sokat szenvedett ezekben az években. A megpróbáltatások azonban most sem törték meg. A szenvedések, a bánat és a vezeklés, az ima és a harc érlelték meg igazán bölcsességét és jóságát. Tanítványai és nővértársai is jóságos, csendes és szelíd, mégis határozott és tiszteletet sugárzó, szerető anyaként őrizték meg emlékezetükben.

Az Egyház és a katolikus nevelés, különösen a lánynevelés történetének kiemelkedő alakja Münchenben hunyt el 1879. május 9-én. II. János Pál pápa 1985-ben boldoggá avatta.

Koncz Éva

A Karolina Gerhardinger életéről szóló cikk a Keresztény Élet hetilap május 9-i lapszámában jelent meg.

Amennyiben tetszett, kérjük ne felejtse el megosztani a közösségi médiában!