Kezdőlap Hírek A lelkesedés tüzében

A lelkesedés tüzében

A lelkesedés tüzében
Pünkösd
Jn 20,19–23.
Vegyétek a Szentlelket!

A minden esztendőben visszatérő pünkösd ünnepe vajon mire emlékezteti a keresztény híveket? Elsősorban azokra a rendkívüli jelenségekre, amelyek a Szentlélek első eljövetelét kísérték. Gondolunk a szélzúgásra, a lángnyelvekre, a nyelvcsodára, több ezer ember megtérésére és a keresztségére. Sokszor arra gondolunk: bárcsak napjainkban is történnének ilyen csodás események! Bátorítanák a hívőket, és meggyőznék a kételkedőket. A hívő ember azonban tudja, hogy az Istennel, a Szentlélekkel szemben nem támaszthatunk ilyen követeléseket. Azt azonban észre kell vennünk, hogy a Szentlélek ma is „itt lebeg” a jelen vizei fölött, és felkínálja kegyelmi ajándékait. Ma is élnek közöttünk emberek, akik a Szentlélek által osztogatott lelkesedés tüzét hordozzák szívükben.

Emberi természetünknek egyik értékes sajátossága a lelkesedés. Ennek értéke természetesen attól függ, hogy kiért vagy miért lelkesedünk. A lelkesedés a természet síkján is felfokozza életünk ritmusát, növeli tevékenységünk hatékonyságát. Mindez komoly minőségi változást eredményezhet magatartásunkban. Vajon miért lelkesednek az emberek? Sok mindenért. Lelkesedünk a szépért, jóért, igazért. Lelkesedünk az úgynevezett nagy emberekért, akik életünk gazdagításán munkálkodnak. Sajnos, a lelkesedés rossz irányba is fordulhat, és ebben az esetben a rombolás szolgálatába szegődik. A téveszmék iránti lelkesedés tragikus következményekkel járhat.

Az a lelkesedés, amit a Szentlélek pünkösd ünnepén ébresztett az apostolok lelkében, a legnemesebb cél szolgálatába állította őket. Lelkesedni Krisztusért, lelkesedni tanításáért, lelkesedni országa eljöveteléért, nincs ennél értékesebb az emberi közösségben. Ugyan ki tagadhatná, hogy Egyházunk ebből a szerető lelkesedéből született, ennek köszönhette elterjedését, és ez az, ami ismételten megújítja életét?

Kérdezhetné valaki: „Vajon miként lehet elnyerni a lelkesedés tüzét, miként lehet megőrizni és továbbadni? Mit lehet és mit kell tennünk annak érdekében, hogy egyre hatalmasabbá növekedjék ez a láng, és átmelegítse a gyűlölet telében didergő világot?” A helyes választ az első pünkösd eseményei szolgáltatják. Az apostolok bátor tanúságtétele, az Evangélium hirdetése volt az, ami a kereszténységet elindította világhódtó útjára. Természetes képességeinket átöröklés folytán kapjuk, ám a Jézus iránti szeretet az igehirdetés, a bátor tanúságtétel által ébreszthető fel az emberi lelkekben. Nem véletlen tehát, hogy Egyházunk mindig nagy súlyt fektetett az igehirdetésre és a példaadás fontosságára. Azért állítja elénk szentjeit is, hogy az ő lelkes szeretetük példája belekapjon a mi olykor közönyös, lanyha lelkünkbe. Szentjeink megértették, hogy a Szentlélek ugyanazt akarja megvalósítani a földön, amin öröktől fogva munkálkodik a mennyben: ápolni az Atya és a Fiú közötti szeretetet, és ebbe a szeretetközösségbe belevonni az emberiséget. Ez a záloga minden égi és földi boldogságnak.

Tatjana Goricseva orosz írónő beszéli el a következő történetet. A moszkvai földalattin utaztam. Kezemben egy ortodox imakönyvből imádkoztam Máriához. A mellettem ülő fiatalember is belenézett a könyvembe, és hamarosan két másik fiatalember is. Mikor kiszálltam, mind a hárman követtek. Kérdően pillantottam rájuk, és ekkor egyetlen kérdéssel fordultak hozzám: hol lehet ilyen imakönyvet vásárolni? Minden pénzt megadnának érte. Kérdésükből azonnal megértettem, hogy milyen elemi vágy él Isten után az emberek szívében. Ezt kellene felszítanunk mindazok lelkében, akikben a külső és belső körülmények, az erőszakolt feledés vagy a tudatlanság hamuja takarta be az istenhit parazsát.

A Szentlelket a szeretet Lelkének s nevezzük, és legfőbb célja, hogy felfokozza szeretőképességünket. Nem kétséges ugyanis: hitünket a szeretet hitelesíti. Egy taxis beszélte el a következő történetet. Gyanútlanul vettem fel egy utast, és elindultam az általa megadott irányban. Mikor a külvárosba értünk, rám szegezte pisztolyát, és felszólított, hogy adjam át a pénzemet. Nem ellenkeztem, és ezekkel a szavakkal adtam át a nálam lévő összeget: keservesen megdolgoztam ezért a pénzért, ebből tartom el a családomat. Most átadom önnek, de gondolja meg, ezzel súlyosan vétkezik Isten törvénye ellen. A börtöntöltelék néhány pillanatig habozott, majd reszkető hangon ezt mondta: tartsa meg a pénzét, és vigyen a legközelebbi templomhoz, ahol meggyónhatok. Itt a pisztolyom is, adja le a rendőrségen. Ez történt, és örültem, hogy Istenre történő hivatkozásom, ez a szentlelkes ötlet megmentett engem, és jó útra térített egy bűnöst.

A keresztény embernek hinnie kell a Szentlélek világot, embert megújító szeretetében: „Hiszünk a lehetőségben, hogy a söpredéket is, a züllötteket s alávalókat is menteni lehet, s azokat is emelni kell, s hogy ehhez a társadalomnak úgy van köze, mint az édesanyának köze van gyermekéhez, könnyeikhez és szégyenünkhöz, s hogy ehhez mindnyájunknak közünk van, mert addig, míg körülöttünk milliók boldogtalanok s átkozzák sorsukat, addig egy ember sem lehet igazán boldog… Jó társadalom csak jó emberek által lesz, s államok s nemzetek is akkor születnek újjá, ha a lelkek megújulnak (Prohászka Ottokár). Ezen a megújuláson dolgozni mindnyájunk pünkösdi kötelessége.

Részlet „György Attila: Vasárnapi örömhír – B év” című könyvéből (1993-as kiadás).

Fotó: Pixabay