A 19. században még több millió ember élt szerte a világon, akik a lepra bélyegét hordozták magukon. Az abban az időben gyógyíthatatlan, ismeretlen eredetű fertőző betegséget általános félelem övezte. Természetes volt a betegek kirekesztése, ami tovább fokozta a fertőzéstől való félelmet. Kevesen voltak, akik saját életük kockáztatásával is vállalták a legtöbbször embertelen körülmények között élő betegek ápolását, támogatását. Közéjük tartozott a német származású amerikai apáca, Marianne Cope.
Marianne Cope eredeti nevén Barbara Koob egyszerű, vallásos katolikus családban született 1838. január 23-án Heppenheim településen, a mai Németország területén. Egy év múlva szülei az Egyesült Államokba emigráltak, ahol a New York állambeli Uticában telepedtek le. Miután megkapták az amerikai állampolgárságot, nevüket Cope-ra változtatták.
Fiatalon megérlelődött szívében a szerzetesi hivatás. Családi kötelezettségei miatt azonban néhány évet várnia kellett, míg szabadon követhette az Úr hívó szavát. Szülei legidősebb gyermekeként természetesnek tartotta, hogy segítsen kisebb testvérei nevelésében és a háztartás vezetésében. Miután apja lerokkant, Marianne Cope tanulmányait félbeszakítva munkát vállalt egy gyárban, hogy anyagilag is segíthesse családját.
Huszonnégy éves korában végre valóra válthatta régi álmát. 1862-ben belépett a Syracusei Ferences Nővérek Rendjébe. Itt kapta a Marianne nevet. Az első időkben főként pedagógiai munkákkal bízták meg, a német bevándorlók gyerekeit tanította, de kiváló szervezőképessége is hamar megmutatkozott. Tevékenyen részt vett több kórház alapításában, amelyek az Egyesült Államok első kórházai közé tartoztak.
Sokoldalú adottságait felismerve nővértársai 1870-ben a rendi kormányzótanács tagjává, majd 1877-ben általános elöljárójukká választották. Vezetésével a rend dinamikus fejlődésnek indult. Iskolákat, kórházakat alapítottak, Szent Ferenc szellemében keresték a lehetőséget, hogyan szolgálhatják az Urat testvéreikben, különösen a legkisebbekben, a szegényekben és a betegekben.
1883-ban Hawaii királya azzal a kéréssel fordult a nővérekhez, hogy segítsenek a szigeteken élő leprások ellátásában. A király rajtuk kívül ötven másik intézményt is megkeresett ez ügyben, de mindenütt elutasították.
A Hawaii szigeteken ekkor már mintegy tíz éve szolgált a leprások apostolaként ismert belga szerzetespap, Molokai Szent Damján, aki emberi érzéseit legyőzve képes volt meglátni ezekben a szerencsétlen emberekben Krisztust. Mindenekelőtt arra törekedett, hogy visszaadja nekik a reményt, és motiválja őket a normális életre. Lakóházakat, templomokat épített, árvaházat, jótékonysági szervezeteket alapított, gyógyította a betegeket, és eltemette a halottakat, miközben Krisztus evangéliumát hirdette. A betegek ellátása azonban így is nagy problémát jelentett. Különösen nagy szükség volt képzett ápolónővérek segítségére.
Marianne nővér hat társával indult el 1883-ban a távoli Hawaii felé. Ő maga eredetileg nem akart a szigeteken maradni, úgy gondolta, hogy miután megalapítja a missziót, hazatér Syracusébe. Az Úrnak azonban más tervei voltak. Miután megérkezett Hawaii földjére, megértette, hogy ettől kezdve ezekért az emberekért kell élnie vagy meghalnia.
Az új körülmények között is a rá jellemző lendülettel látott munkához. Maui szigetén új kórházat nyitott, a beteg szülőktől elválasztott egészséges gyerekek számára árvaházat és iskolát alapított. Rendtársait is szüntelenül arra buzdította, hogy örömmel és szeretettel szolgálják a rájuk bízottakat.
Molokai szigetén Marianne Cope nővér megismerkedett Szent Damjánnal, aki ekkor már maga is beteg volt. Halála előtt a szent életű pap saját műve folytatását is a nővérekre bízta, akik betegsége utolsó szakaszában odaadó gondoskodással ápolták.
Marianne nővér mintegy 35 évet töltött a leprások között, de ő maga soha nem kapta el a betegséget. 1918. augusztus 9-én hunyt el, nyolcvanéves korában. XVI. Benedek pápa 2005-ben boldoggá, majd hét évvel később, 2012-ben szentté avatta. A liturgiában születésnapján, január 23-án emlékezünk a leprások védőszentjére.
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
- Húsvét: szenvedésben megváltás!
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")