Kezdőlap Kiemelt A mennyország szépsége

A mennyország szépsége

Nemrég a Bonum TV-ben hallottam Angelika anyától, hogy a pokolról nagyon sok prédikációt hallott már, de a mennyországról alig. De hát akkor hogyan is kívánkozhatnának az emberek a mennyországba, ha nem keltik föl bennük az utána való vágyakozást? Ha az megmarad számukra egy hihetetlen egy nagyon távoli (még az óperenciás tengeren is túl lévő) meseországnak? Tapasztalatom, hogy sok hívő már a nevét is röstelli kiejteni. Fél, hogy megmosolyogják. Angelika nővér hallatlan izgalmasokat, szépeket mondott róla sok sorozaton át. Mégpedig a bibliai szövegek kibontása által. Persze ő sem naiv, sokszor le is szögezte, hogy ő csak boldogító elképzeléseket, következtetéseket mond el, amik még kikövetkeztethetők a Biblia mondataiból (pl. a Jelenések Könyvéből sok részlet), de a mennyország nem pont olyan. Ő sem tudott bekukucskálni oda, mint ahogy a 3 apostolnak sikerült a Tábor-hegyen (Lk. 9.31.)

Varga László püspöktől és Robert Sarah bíborostól is olvastam, hogy szó szerint írják: a papok is nagyon keveset beszélnek, prédikálnak a mennyországról, és ezen változtatni kellene.

A Bibliában, az Újszövetségben a Mennyország szépsége leírhatatlan a szó legigazabb értelmében. Aki hiszi a mennyországot, az csak boldog ember lehet. Az nem csip-csup, földi örömöktől boldog ember, hanem Istentől boldog.

Tegnap az egyik hívemmel, az idős Ági nénivel a mennyországról beszélgettünk. Aggodalmaskodva mondta, hogy ő hiszi a létezését, de hite gyengeségének tartja, hogy nem tudja elképzelni. Megnyugtattam. Elég az, ha jó erősen belekapaszkodik – hittel és szeretettel – a Biblia következő mondataiba.

„Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt” (1Kor 2,9). Pál apostol ennek szépségéhez nem talál szavakat. Ugyanígy az evangélisták sem, és csak dadogó szavakkal próbálják lefesteni Jézus ragyogó mennyei szépségét ott a hegyen: „imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott” (Lk 9,28).

Az utolsó vacsorán Jézus beszél arról, hogy lakóhelyet biztosított számunkra. És ezzel megtette a maga részét, már csak rajtunk múlik, hogy elfoglalhatjuk-e mennyei lakásunkat: „Atyám házában sok hely van… azért megyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14,2).

A mennyország gyönyörűségét Szent Pál összeveti a földi szenvedésekkel: „Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk” (Róm 8,18). Ír még hasonlókat az apostol: „Pillanatnyi szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra.” (Kor 4,17).

Sokat vitatkoztak a teológusok Jézusnak azon állításán, hogy azt a napot, amikor a világ vége bekövetkezik, még a Fiú sem tudja, hanem csak az Atya. Ez a mondat azonban egy igen fontos igazságot közöl. Azt, hogy az üdvösség nem az időben történik, hanem az örökkévalóság időn kívüliségében.

A vitájuk tárgya egyben utal a mennyország transzcendenciájára, kifejezhetetlenségére, végül a gyönyörűségére is. Tudjuk, hogy a mennyország nem a mi világunkban van, hanem egy másik létrendben. A mi időnkön és fizikai világunkon kívül. A fent említett bibliai idézetek rávilágítanak arra, hogy a mennyország, annak szépsége össze sem hasonlítható a mi földünkön lévő legkáprázatosabb szépségekkel, titokzatos jelenségekkel sem.

Ezért nem tudjuk, ezért lehetetlen földi szavakkal „élethűen” kifejezni az Ég valóságát. Nem véletlen, hogy Jézus is csak azt mondja el, hogy van, és odavár minket. De arról nem beszél, „nem tud beszélni”, hogy milyen a mennyország. Persze, hogy nem tud. Egyszerűen azért nem, mert szavaink nem alkalmasak erre. Túl gyengék, erőtlenek, semmitmondók ehhez. Mindez nem jeleni azt, hogy ne ébresztgessük utána a vágyat, mint amit az elején hiányoltunk.

Néha azt gondolom, ha a Jóisten megmutatná nekünk a Mennyország gyönyörűségét, akkor földi életünkben már nem a hit útján járnánk, holott az üdvösség eléréséhez ez nélkülözhetetlen.

Földi hasonlatokkal is szólhatunk róla. Faddi Othmár atya ezt a humoros hasonlatot mondta róla egy finom halvacsora közben: „Oh, milyen csodálatos lehet a mennyország, ha már ez a finom halászlé ilyen jó tud lenni!”

A fent említett Ági néni pedig beszélgetésünket ezzel zárta le: „Most már könnyebben viselem életem minden gondját-baját, betegségeimet, mert hisz olyan nagy jó vár rám, ami mellett eltörpülnek ezek a nehézségek.”

Pribitek László

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek