A nagyszombati jezsuita egyetem egyszervolt csillagdája

Az 1777-től Budán működő Tudományegyetem, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem hazánk legpatinásabb felsőoktatási intézménye. Jogelődje (akárcsak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemé) az 1635-ben Pázmány Péter alapította, jezsuiták kezelte nagyszombati univerzitás. A mohácsi vész után, 1543-tól a török fenyegetés miatt az esztergomi érsek székhelyeként működő felvidéki város, a „Kis Róma” a magyarországi közoktatás és művelődés szempontjából kiemelkedő fontosságú egyetemének csillagvizsgálója, a Csillagászati Obszervatórium 1756-ban kezdte meg működését.

Az iskola számára az asztronómia oktatása, művelése és népszerűsítése a csillagda felépülte előtt is fontos feladat volt. Kezdetben Arisztotelész és Ptolemaiosz, az 1700-as évek első évtizedeitől már Kopernikusz és Newton eszméit terjesztették. Az univerzitáshoz kötődik az első dokumentált magyarországi távcsöves megfigyelés: Misch János matematikaprofesszor saját készítésű műszerével észlelte az 1661-es esztendő fényes üstökösét. Utóda, a korszak másik jónevű, asztronómiával is foglalkozó jezsuitája Szentiványi Márton szerkesztette az 1679-től magyar, német és latin nyelven kiadott csillagászati évkönyvet, a Nagyszombati Kalendáriumot, illetve elsőként rendezett be csillagászati észlelőhelyiséget az egyetemen. Magának a csillagvizsgálónak, akkori nevén a „matematikai toronynak”, az építése 1753-ban kezdődött.

Ennek kezdeményezője és pártfogója Kéri Borgia Ferenc professzor-rektor, csillagászati tankönyvszerző, lelkes távcsőépítő és távcsöves megfigyelő, míg a tervezés, a berendezés és a felszerelés minden idők egyik legnagyobb magyar csillagászának, a számos hazai obszervatórium létrehozását előmozdító Hell Miksának, a bécsi csillagvizsgáló későbbi igazgatójának köszönhető. Az intézmény hivatalosan 1755-ben kezdte meg működését, az építkezéssel járó munkálatok azonban 1756-ban fejeződtek be, és ténylegesen ettől az esztendőtől vették használatba a csillagdát. Az obszervatórium kialakításkor egy meglevő, barokk stílusú egyetemi épületszárny átépítése során, annak emeleteként húzták fel a csillagászati megfigyelőtornyot. A megfigyeléseket a felső szint észlelőtermének ablakaiból, a tetőteraszról, illetve az ennek négy sarkán álló kupolákból végezték, valamint asztronómiai szakkönyvtárat és tantermeket is kialakítottak. A csillagdát nagyszámú kiváló minőségű műszerrel, többek között az akkori időszak legfontosabb eszközeivel, kvadránsokkal, illetve 13 távcsővel szerelték fel.

Az intézmény vezetője a tudományággal 1739 óta foglalkozó matematika és asztronómia-tanár, Weiss Ferenc lett. Elsősorban nap- és holdfogyatkozásokat, csillagfedéseket észleltek, a Naprendszerrel kapcsolatos és égi mechanikai kérdésekkel foglalkoztak, de fontos szerepet játszott Nagyszombat a Halley-üstökös 1759-es, továbbá a Vénusz-átvonulások 1761-es és 1769-es megfigyelésében is – utóbbi esetben Hell Miksa és a hazai nyelvtudomány úttörője, Sajnovics János asszisztens a dán király meghívására lappföldi expedíción vett részt. A csillagvizsgáló elvégzett munkáját Observationes astronomicae… című kiadványaiban publikálta. 1770-től a megfigyelőállomás és a csillagászati tanszék formálisan is két különálló intézményként funkcionált, de az obszervatórium igazgatója azonos volt a tanszék mindenkor professzorával. Ugyanettől az évtől az univerzitás egy császári rendelettel állami intézményként működött tovább, a jezsuita rend 1773-as feloszlatását követően pedig a tanárok világi papként végezték oktatómunkájukat.

Az alapító szándékával egyezően végül az egyetem, így a csillagászati tanszék és maga a csillagda is a királyi palotába, Budára költözött. A Nagyszombatban maradt műszerekkel Taucher Ferenc adjunktus, későbbi budai igazgató és tanszékvezető még néhány évig folytatta a megfigyeléseket. A felvidéki csillagvizsgáló-maradvány végül 1785-ben szűnt meg létezni, miután a még használható állapotú felszereléseket is átszállították Budára.

Napjainkban már csak az eredeti épület áll a jelenleg Trnava néven Szlovákiához tartozó történelmi magyar városban. A megfigyelőtorony már nem látható. Az intézmény élete, oktatási és kutatási tevékenysége a budai, később pesti, majd a jelenleg budapesti ELTE Csillagászati Tanszék működésével napjainkban is tovább folytatódik.

Rezsabek Nándor

A cikk a Keresztény Élet hetilap február 21-i lapszámában jelent meg.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút