Ternyák Csaba egri érsek szentmisét celebrált Győrben Boldog Apor Vilmos vértanú püspök ünnepén.
Ternyák Csaba egri érsek Boldog Apor Vilmos vértanú püspök emléknapja alkalmából a Győri Egyházmegye papsága számára rekollekciót tartott a Győri Hittudományi Főiskolán, majd szentmisét mutatott be a győri Kármelhegyi Boldogasszony-templomban a rekollekció résztvevőivel. A szentmisén koncelebrált Veres András győri megyéspüspök és Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök.
Ternyák Csaba szentbeszédében emlékeztetett arra, hogy Boldog Apor Vilmos püspök teste évtizedeken keresztül a kármelita templom kriptájában nyugodott. A kommunista hatalom azért nem engedte, hogy a Nagyboldogasszony-székesegyházban temessék el, mert szovjet golyó okozta Apor Vilmos számára azt a sérülést 1945. március 30-án, nagypénteken, amibe 1945. április 2-án belehalt. Több mint negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a száműzetés véget érjen, és testét püspöki szolgálatának főtemplomában, a Nagyboldogasszony-székesegyházban helyezzék örök nyugalomra. Az egri érsek elmondta, 1986. május 23-án is csendben és teljes titokban történt az újratemetés. Püspöki titkárként ő maga sem vehetett részt az eseményen. A főpásztor kiemelte, húsz év telt el azóta, hogy II. János Pál pápa 1997-ben Rómában boldoggá avatta Apor Vilmos püspököt.
Feltétel nélkül hűséges volt Jézus Krisztushoz és az evangéliumához: 1945 nagyhetében nemcsak a magánkápolnájában imádkozott azokért, akiknek a Püspökvár pincéjében menedéket adott. A pince előterében várta és fogadta az orosz katonákat, azzal a szándékkal, hogy megvédje pártfogoltjait – hangsúlyozta Ternyák Csaba.
Édesanyjától tanulta azt, amit életében vezérelvként állított maga elé: „Ha az ember válaszútra kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztos, hogy az lesz a helyes út. Én mindig ezt az elvet tartottam szem előtt, és sohasem bántam meg.” Csak a hős édesanyák képesek arra, hogy a nehezebb út választására neveljék fiaikat. Erre tanította édesanyjuk a hét Makkabeus testvért, erre tanította a Boldogságos Szűzanya is Egyszülött Fiát, és erre tanít bennünket is.
Ezt követően az egri főpásztor az életünkben felmerülő választási helyzetekről elmélkedett: gyakran határozottan meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat. Ezekben az esetekben legalább elméletben tudjuk, hogy a jót kell választanunk, azonban gyengeségből, vagy rosszra hajló természetünk miatt, időnként mégsem sikerül ezt megtennünk. Sokkal nehezebb akkor, amikor többféle jó közül választhatunk, ilyenkor viszont nem egyszerű eldönteni, hogy mit is tegyünk. Ternyák Csaba a fiatalok előtt álló, életüket meghatározó választás nehézségére is kitért: sokan késlekednek a párválasztással vagy a hivatásbeli elköteleződéssel, vannak olyan fiatalok, akiket Isten meghív a papi, szerzetesi hivatásra, de nem mernek igennel válaszolni.
Az egri érsek Apor Vilmos példáján keresztül mindenkit a nehezebb út választására bátorított. Amikor a súlyosan megsebesült Vilmos püspök megtudta, hogy az orosz katonákkal szemben általa védelmezett nők megmenekültek, csak annyit mondott, hogy érdemes volt áldozatot vállalnia. „Igen, érdemes a nehezebb úton járni, érdemes a keskeny utat választani, érdemes Krisztus követőinek az erő és a hatalom gőgös megnyilvánulásai helyett szeretettel és jósággal közelíteni az emberekhez.” Ternyák Csaba arról is szót ejtett, hogy a jóságot sokszor félreértik, gyengeségnek tartják és visszaélnek vele, ezért következetes gyakorlása kemény áldozatot kíván, akár az élet feláldozásához is vezethet. Ternyák Csaba Tertullianus egyházi írót idézve a vértanúk vérét a kereszténység magvetésének nevezte. „Ebben hittek az apostolok, az első keresztények, ebben hitt Boldog Vilmos püspök is, aki jóságában életét adta a rábízottakért, mint Jézus, a jó pásztor.” Ezt a jóságot kell megtanulnunk és gyakorolnunk az emberi élet minden területén – zárta homíliáját a főpásztor.
A szentmise végén a jelenlévők Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérve új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak.
Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Nagy Lajos / Győrfotó